Chat-Lover (Otayuri)

43.

*angertiger*
-Hello Pichit!- integet Yuuri a nappaliban a számítógépnek. Én voltam az első, aki a mai napon talpon állt, bár bevallom nem is volt nehéz úgy, hogy le se feküdtem.
Talán az volt az oka, hogy az egész testem sajgott, bárhogyan is ültem vagy feküdtem. Vagy az, hogy literszámra vedeltem a vizet és percenként kellett mosdóba mennem.
Vagy csak a gondolataim, amik belülről felemésztenek.

Csendben iszogatom az üres kávémat, miközben Yuurival szemben ülök. Az álmos reggelbe Pichit recsegős, távoli hangja vág bele éles kés módjára.
-Yuuri! Rég nem láttalak! Hogy megy nektek?

-Jól! Yurio itt kávézik velem szemben Viktor meg még alszik... Veled hogy s mint?

-Hát... Szakítottam Arannal... Bárki bármit mond, én szerettem őt....

-Két és fél év után?- lepődik meg Yuuri. Igaz is, Arannal többször találkoztam, hiszen ha nevelőapám találkozott régi egyetemista-társával, akkor természetesen Viktor és Aran is el lett rángatva, sőt az is megesett, hogy én odakeverdetem. Nem volt rossz arc, Viktorral jókat beszélgetett.... De mi ketten valahogy nem szimpatizáltunk.- Mi történt?- kérdezi aggódva. Pichit és Yuuri olyan, mint két legjobb barátnő. Mindent kibeszélnek maguk között és egymás gondolataiban olvasnak.

-Yuuri... Engem megcsalt...- hangzik keserűen és szánalomraméltóan a másik mondata. Látszik, hogy mindennél jobban fájnak neki a történtek.

-Hogy mi?!- pattan fel idegesen a japán az asztaltól úgy, hogy szinte felborítja azt. Arcán a kiakadtságon kívül a düh kifejezése is feltűnik...

-És ez.... nem az első.... alkalom volt....- suttogja a thai fiú. Yuuri mármár gyilkos tekintete pásztázza a képernyőt.- És.... egy... lány....

Nyögi ki fájdalmasan a szavakat és a hangok alapján elkezdett sírni. Na, ezen én is nagyon nézek. Már nem azért.... De ez azért már túlmegy minden határon! 
Már a megcsalás is elég necces... Az már felháborító, hogy többször... De hogy egy nővel? Pff... Erre már nincsen magyarázat. Megértem Pichitet. 

-Átmegyek hozzád! Úgy fél óra múlva érek oda, és csinálunk valamit, amitől jobb kedved lesz! 
-De Yuuri...- ellenkezik a másik.
-Nincs de. Nem fogadok el ellentmondást! Akkor szia!

Ezzel a mondattal teszi le a hívást és kapcsolja ki a gépet. Gyorcsan beleszórja a cuccait a táskájába, majd elköszön és elsiet. Ilyen egy igaz barát.
Vajon Otabek is megtenné ezt értem? Ki tudja... Soha nem is fogom megtudni, mert nem lesz más, akivel járnék... Nem akarok! Tudom, hogy gyerekes vagyok és soha nem lesz párom, de akkor is... Itthagyott Beka is. Akkor mi a garancia, hogy Otabek nem fog?

Hiszen az emberek változnak, az érzések elhalványodnak, a fényképek elkallódnak. Egyedül csak az emlék marad meg, ami később talán a halálba kerget, vagy csak elpusztít. Jobb esetben meg már nem emlékszel semmire. De végülis: Beka emlékszik és sajnálja, hogy elhagyott, csak egy probléma van - ez nem változtatja meg a múltat. Csak megváltoztatta Yurát...

-Yuuri merre van?- kérdezi szívrohamot okozva az orosz nevelőapám egy ásítás közepette a hátam mögül. Ahogyan megfordulok egy álmos kisgyerek tekintetével találkozok... Meg egy tökéletesen kidolgozott testtel, mivel Viktor egy szál alsógatyában áll előttem.

-Elment Pichithez szerelmi drámák miatt..- fordulok vissza a már kihült kávémat szürcsölgetni. Ez a reggel kezd egyre furcsább lenni...

-Tch. Már megint az a Pichit...- morog idegesen és elsétál a hűtőszekrényig. Kinyitja azt és elővesz mindenfélét belőle, amiből reggelit tud csinálni.- Te is eszel?

-Nem, már ettem Yuurival!- mosolyodok el hamisan. Hazugság minden. A nagy francokat ettem, úgy volt, hogy a reggelivel megvárjuk, hogy a másik orosz is felkeljen. De jobb is. Úgy sem vagyok éhes. Csak pont annyira, hogy egy pohár víz elmulassza...

-Akkor jó...- motyog én meg felmegyek a szobámba, mivel elfogyasztottam a sötét, ébresztő nedűm. Lehuppanok a vetetlen ágyamra és a telefonom varázsütésre jelez.

teddybear: Te mész magyarországra? 

angertiger: Igen! Te?

teddybear: Természetesen! Idén is sikerült bejutnom a döntőbe... Annyira boldog vagyok! Találkozni fogunk!

angertiger: Igen és awwww... Igaz, már találkoztunk, de ez így más lesz.

teddybear: Pontosan :P 

angertiger: És magyarország annyira gyönyörű hely... Eddig még nem láttam élőben, de a képek alapján elvarázsolt...

teddybear: Majd mindenképpen menj fel a Citadellához, mert onnan a legszebb a kilátás, meg a Budai várból!

angertiger: Az a leveles néni-szobor meg a mellette lévő Alagút-fölötti cuccli?

teddybear: Ennél szebben én sem tudtam volna megfgalmazni xD De igen xD

angertiger: Egyébként mi a garancia arra, hogy felismerjük egymást?

teddybear: Semmi? Bár... Ki tudja.

angertiger: Akkor valamit még elárulsz magaddal kapcsolatban? Vagy csak a beceneveddel kapcsolatban?

teddybear: Hmmm... Legyen, de akkor te is!

angertiger: Haihai :)

teddybear: Már nem használom, egy kicsikori becenév, de remélem megfelel... Magyarország egyik leghíresebb ifjúsági kortárs lányregénysorozatának női főszereplőjének a családi beceneve.

angertiger: Hogy mi?

teddybear: Majd kérdezz körbe magyarországon lol

angertiger: És te honnan tudod, hogy milyen magyar sorozatok vannak?

teddybear: Úgy, hogy ismerem a nyelvet. Nem egyértelmű?

angertiger: tch. 

teddybear: Na, de mondd te is!

angertiger: Ez is csak egy kiskori név, amit már nem használok.... A biológiai őskor egyik főidőszaka, amikor éltek a dínók...

teddybear: Tsukki?

angertiger: Nem, Yamaguchi (˙) (˙)
                                                                  --

teddybear: Te tényleg bekented magad nevetgéllel... Viszont lehet pakolnom kéne, mert még sehol nem tartok...

angertiger: Most, hogy mondod, én sem... Akkor üdv Magyarországon!

teddybear: Igen... Hamarosan!

*lö én*
Remélem tetszett ez a rész.
Én meg most gyászolok, mert meghalt Grape-kun. Gyászoljátok ti is a szegény szerelmes pingvint .__.
Az életem már amúgy is káosz, na mindegy.
Hamarosan jövök az új résszel, szóval ne aggódjatok.
Sayorana owo