[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

×Act 43 • KÜLÖNKIADÁS×

Az esküvő után néhány hónappal elérkezett a Karácsony! Nagyon szeretem ezt az ünnepet, egyszerűen olvadok a hangulatért! Ráadásul már nem csak ebbe kereshetjük az örömöt, hanem... Ezt inkább személyesen!

-Szia, kincsem! Hogy aludtál?? -kérdezte fáradtan, miközben az újságot olvasta, forrócsokit kortyolgatva..

-Remekül, viszont, ahogy téged elnézlek, nem valami mesés álmod lehetett! Igazam van??-kérdeztem...

-Ne is mondd! -sóhajtott egy nagyot..

-Hmm... Mostanában nagyon keveset vagy itthon! És éjszakánként is keveset alszol! Ez így nagyon nem lesz jó! -magyaráztam, hátha lép ezen valamit..

-Köszönöm, hogy aggódsz, de meg kell értened, hogy képes vagyok határokat szabni! Bármiről is legyen szó! -mondta...

-Kivételes esetben ez nem így van! -jelentettem ki...

-Váltsunk témát! Jobban érzed magad?? -kérdezte...

-Jin, valamit el kell mondanom... Én...-félbeszakított a telefon csörgése..

-Bocsánat, de ezt fel kell vennem! -megfogta mobilját és már el is indult egy nyugodt kis helyre, fel az emeletre..

Pár perc után már meg is érkezett...

-Bocs, drágám! Egy fenyőfáért megyek, nemsokára jövök és együtt leszünk, ígérem! -arcomhoz hajolt és megpuszilt...

Alig egy szempillantás alatt történt és már el is ment! Még nem tudja a valót, amit tartogatok számára, de amint megérkezik és szabaddá válik, azonnal megosztom vele! Csak érjen haza!!

×××

-... Megjöttem!! -kiáltotta, majd a konyhából kilépve mentem hozzá..-Hiányoztam??-kérdezte, amitől elpirultam...

-Woow, ez nagyon magas fenyőfa! -csodálkozni kezdtem...

-Igen, de ez lesz még gyönyörűbb is! -mosolyogni kezdett és felém fordította a fejét..

-Jin! ... Szeretnék neked mondani valami fontosat! ... Én... Terhes vagyok!!

Tátott szájjal nézett és értetlenül meredt mélyen szemeimbe...

-H-hogy érted ezt?? -kérdezte zavartan...

-Apa leszel! -már majdnem sírva fakadtam az örömtől...

-Lesz egy közös gyermekünk! -közelebb lépett és a képződő méhhez próbált férkőzni a hasamnál keresztül a kezével...

-Igen!! -boldogan hullottak a könnyeim...

-Nem lesz semmi baj! Ez egy remek hír! -kezével közrefogta a fejem és egy puszit nyomott a homlokomra! ...-Jesszusom, el se merem hinni!-lassan kipirult arccal néz a könnyes szemeimbe...

Magához ölelt és el sem engedett.. Egész álló nap is ott állhattunk volna egyhelyben, de már eluntam magam és kijöttem karjai közül és a nappali kanapéjához igyekeztem és ültem le.. Viszont Jin utánam és szorosan mellém ült...

-Mivel szolgálhatok a leendő anyának??-mosolygott...

-Hagyd abba!-nevettem... 

Csak mosolygott, viszont már annyira nevettem, hogy már az ölében ültem... Nem zavart egyáltalán... Mindig is szerettem, amikor így ölelt..

-Mióta tudod??-kérdezte morogva dörgölődött  hátamhoz, mint egy szeretetre vágyó kiscica.....

-Mától! -mosolyogtam és a méhemhez nyúltam...-Néhány hónap múlva már a karjaimban tarthatom!-lehunytam a szemem...