[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 19

Annyira elgondolkodtam, hogy a konyhában aludtam el, és a sajgó végtagjaim kegyetlenül zsibbadtak...

-Jó reggelt, Eun Ji! -üdvözölt az előttem ülő úrfi...

Megugrottam egy kicsit és már az asztal szélébe ütöttem be magam...

-Oohh, bocsánat! Nem a...-felállt és felém lépdelt...

-Semmi gond! ...-a kezem után kapott, ami már mégjobban lilulni kezdett...

-Mitől ilyen a kezed?? Bántott tegnap valaki??-kérdezte aggódva...

-E-ez?? ... Ezt még ... a múltkor szereztem! ...-hadartam, amint gyengéden érintette meg a sérült részét...

-Gyere! ... Lekezeljük! ...-gyengéden fogta meg a kezem és segített felállni...

Egészen végig így sétáltunk, amíg a szobájába nem értünk... Nem tudom miért pont ide, de... Legyen!!

-Foglalj helyet!-utasította, mire teljesítettem...

Az ágya szélére foglaltam helyet, mire csak mosolygott és a kezemet pásztáztam... Közben már meg is érkezett az elsősegély dobozzal, majd előttem foglalt helyet és mellé helyezte el a dobozkát kiterítve... Egy kenőcsött vett ki, ami igen fertőtlenítő hatásáért igenis hírhedt... A kupakját lecsavarta és az ágyára dobta, majd egy keveset nyomott a kezére! Szétkente a kezén, majd az enyémbe kezdte el beledolgozni...

-Hol szerezted őket??-kérdezte egy pillantással a szemembe, majd vissza a kezemre...

-Öhm... Ez elég bonyolult és nem szeretnék róla beszélni! ...-kérleltem, hogy ne hozza fel többé...

-Tudod, hogy bennem megbízhatsz!! Mondd csak! Meghallgatlak! ...-szemembe nézett mélyen és ez vissza...

Nagyot nyeltem és próbáltam valami kiútat keresni! ...

-Alvás közben legurultam az ágyról és bevertem, majd rá estem! ...-gyorsan hadartam el...

-Biztos?? ...-kérdezte közelebb hajolva...

Csak bólogattam, majd felállt és alaposan rácsavarta a kenőcsre a kupakot és a dobozkát visszaszállította a helyére... Kezet mosott alaposan, majd visszaült elém...

-Fáj??-kérdezte érdeklődve...

-Úrfii!! -nyafogtam...

-Válaszolj, kérlek! -kérlelte...

-Csak csíp egy kicsit! -lehajtottam a fejem...-Köszönöm!!-hangom elhalkult a végére...

-Ugyan, nincs mit!-mosolyogta el magát...

A kijelentése hallatán megemeltem a fejem! Ez az első ember, akivel életemben találkoztam, kedvesen válaszol?? ...

-Eun Ji! Kérdezhetek valamit??-kérdezte...

Egy pár másodperc után bólintottam ...

-Tegnap, hova tűntél?? Egész végig kerestelek!! -nézett a szemembe aggódva...

-...-mosolyogni kezdtem...-Csak... Kimentem egy kicsit levegőzni! ...

-Rosszul érezted magad??-kérdezte...

-Csak egy kicsit megszédültem, de... Már teljesen jól vagyok! ...-mosolyogtam...

×××

... Kicsit közelebb hajolt, majd a homlokunk érintkeztek egymással, de én csak hátráltattam magam... Egészen az ágy támlájáig húzódtam és annak is pont a sarokban kellene lennie! ... Szorosan közel volt, bal keze a derekamnál támasztotta meg a falon magát, míg a másikkal az államon tartózkodott és a hüvelykujjával az alsó ajkamat érintette meg... Megremegtem érintésétől, de csak nyugtatott...

-Csst... Semmi baj! -suttogta...

-Kérem! ...-könyörögtem és kiszabadultam karjai közül és kisiettem a szobájából egészen ki a dolgomra...

×××

-Eun Ji!! Szeretném, ha ma szabadságot venne ki! Túl sokat dolgozol!-mondta az úrnőm...

-... Köszönöm! -meghajoltam...-De tökéletes így nekem!

-Ne ellenkezz gyermekem! ... Megérdemled!

Felcsillant a szemem! ... Egyszerre örültem is, meg nem is... Félek, hogy összefutnék az előző családdal, akik már biztosan mérgesek! ... Ismételten meghajoltam és elhagytam a szobát... Próbáltam összeszedni magam és a kis helyiség felé indultam el, hogy átöltözhessek a saját holmimba... Később már el is hagytam az épületet és indultam egy kis sétára... Tényleg jó ötlet volt! Úrfival sem futottam össze, aminek örülök, hiszen a történtek után nem tudnék a szemébe nézni, ahogy kitaláltam valami hazugságot, hogy ne kérdezősködjön... Hirtelen egy kart éreztem, ami a derekamat összefonja...

-Megvagy! ...-kiáltja el magát...

Visítani kezdtem és erőlködve próbáltam kiszabadítani magam! Amint ez megtörtént gyors mozdulatokkal eljárt a kezem, majd amikor hallatszódott az éles erős ütés hangja, úgy nagy szemekkel meredtem az előttem álló férfira és a számra helyeztem mindkét kezem...

-Úristen, ne haragudjon rám! ...-nyújtottam felé a kezem, majd hirtelen megfordult, így teljes arcára betekintést nyerhettem...-Úrfi??-lepődtem meg...

-Ahw... Azt hiszem, megérdemeltem! -érintette meg a sérült arc részt...

-Talán tényleg!-suttogtam magam előtt...

Sóhajtott... Én pedig körbenéztem, nehogy valami baj legyen!

-Most pedig mit keresel??-kérdezte feldühödve...

-B-bocsánat!-megrezzentem és inkább nem szóltam egy szót sem...

-Ahw... Nem kell! ... Inkább gyere! Menjünk és együnk valamit! ...-kezemet megfogva húzott el egy büfédes kocsihoz... -Maradj itt, mindjárt jövök!

Úgy is tettem.. Ahhoz képest, hogy nem is a főnököm! ... Ahw... Egy jelentéktelen cseléd mindig is hallgat mások parancsaira, nem igaz?? Nem sokkal később meg is jelent az úrfi!

-Még meleg! -nyújtotta felém a meleg tálat, amit el fogadtam, vagy nem, úgyis rám tukmálja!

-Köszönöm, de nincs szükségem...

-Hallgass és egyél! ...-leült egy asztalhoz és egy mosolyt küldött felém, én valahogy nem tudtam mosolyogni...

Egy újabb parancs és újabb teljesítmény! ... Az asztalra helyeztem a még nem régen készülhetett Rament...

-Köszönöm a meghívást, de nem szeretnék részt venni! ...-sarkon fordultam és elindultam, de egy lépés után megállt előttem...

-Jó, igazad van, ha nem szeretnél maradni egy bunkó teremtéssel! De... Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy SeungHyunnak dolgozol!

Nagy levegőt vettem, majd kifújtam...

-Kérlek!! ...-könyörgött...

-Jó, legyen! -megadtam magam...

Így vissza tértünk asztalunkhoz, majd a már félig meghűlt Rament kezdtük el fogyasztani! ... Őszintén szólva jó érzés volt, hogy gondolt rám, de... Az fájt a legjobban, hogy még a vallomása után is képes volt így viselkedni!
De vajon miért??