[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 37

Minden homályossá vált és nem bírtam lábra állni! Mindenem sajogni kezdett és egyre jobban ráz a hideg.. Egészen az ágyig botladoztam és bele is merültem a fekvés gondolatába...

-Eun Ji!! -hallottam meg aggódó hangját..-Térj magadhoz!!

-Nagypapa?! ...-kérdeztem már félig kinyitva szemem...-Nem... Nem hagysz magamra?? -kérdeztem miközben felé nyújtottam kezemet...

-Mindig melletted leszek!! Ne félj! Itt vagyok!! Nem lesz semmi baj!

×××

Arra eszméltem, hogy a szobámban ébredtem fel és üldögélve próbálom felfogni jelenlegi helyemet...

-Hogyan kerültem az ágyba??-kérdeztem...

-Nem akartalak magadra hagyni!!-suttogta egy hang és affelé fordultam...-De akár...

-Ne! -nyögtem ki ezt az egyetlen egy szót...-Kérlek, ne hagyj magamra! -magam se akarom elhinni, de...

Kezdek depresszióba esni és csak a negatív dolgokat veszem észre, amióta nincs velem Nagypapa! ...

-De.. Nem muszáj, ha nem akarod!! ... Nem kén...

-Ne butáskodj!! Természetesen veled maradok!! Nem mozdulok mellőled!!-hangja halkabb lett..

Mellkasomhoz kaptam és a hideg rázott, mire egy gyors mozdulattal már meg is mérte a lázam... 39,2..

-Talán a vizes ruházás segít! -felállt és elment..

Kilépett a szobából... Addig az ágyban heverve reszkettem nyakig betakarva... Néhány perc múlva már vissza is tért.. Hideg kendőket rakott a csuklómra és a homlokomra..

-Ne aggódj, csak pihenj! -szabad homlok részemre puszilt..

Nem bírtam megszólalni.. Belém fojtotta a szót! Lehunytam a szemem és a pihenésre koncentráltam! De az ágy süppedése és a közelsége nem valami kellemes!

-Történjen bármi is... Melletted leszek! Nem hagylak magadra!-suttogta... 

×××

Pár óra alvás után kinyitottam szemem és oldalamon heverve fekszik előttem Jin! Nem teszek hirtelen mozdulatot, mivel.. nincs szívem felébreszteni! Mellesleg... Annyira... Aranyosan pihenget... Jézusom, tényleg ezt mondtam??? Ahw... Nem úgy értettem, csak...

-Elég! -kiáltom el magam, mire kinyitja szemét és mélyen az enyémekbe mélyeszti..-Ne, haragudj! Nem akartalak felébreszteni!-mentegetem magam...

-Nincs belőle probléma! -nyújtózkodni kezd...-Mire mondtad, hogy "Elég!"??-kérdezte, amint megmérte a lázamat..-Már nem vagy forró, szerencsénkre! -elhaló hangján beszél velem??

-Nem fontos! -motyogom és lehunyom még újra a szemem...

-Eun Ji! -szólított...

-Ahw... Miért kell ilyen aranyosnak lenned??-rögtön felültem és a mondatom végére befogtam a számat, miközben nagy szemeket meresztek rá...

-Aranyosnak... lennem??-felül ő is..

-Neeem... Nem úgy értettem!-mentegetőztem...

Hátrálni kezdtem, viszont Jin az ellentetjét végezte... Közelebb jött és a derekamat elkapva húzott közel magához..

-Ebből már nem bújsz ki, cicavirágszálam! -mellkasába ütöttem fejem és a fülembe súgta...

-Tartsuk meg az 5 métert, uram!-távolítottam el magamtól, de úgy hiszem, sosem a lányoknak van a legszerencsésebb helyzete...

-És ha nem akarom??-derekamat szorítja magához, míg a másikkal elsepri a hajamat és a nyakamhoz érinti gyengéden ajkát..

-Kérlek...! -tépem ki magam szorításából..

-...Miért vagy ilyen?? -kérdezte csillogó szemeivel..-Tudod, hogy csak te vagy számomra a fontos!

-Ahw...-kifújtam magam és lehajtottam a fejem...-Ennek nincs értelme!-" siránkoztam", ha lehet, így kifejeznem magam..

-Minek?? -kérdezett vissza és arcomat keze közé vette és homlokát enyémnek döntve nézett a szemembe...-Annak, hogy téged szeretlek?? -megpuszilta orrom hegyét..

-Felejts el! -kértem...

-M... Mégis miért??-hátra lépett fél méternyit...

-Légyszíves...! -feljebb emeltem a hangomat...

-Huh...-ide-oda nézett..-Csak egyetlen egy okot mondj! -mérgelődő tekintete lyukat égetett bennem...

-Talán majd ő elmondja! -intek a fejemmel, hogy megforduljon...

Először értetlenül meredt rám, majd tényleg megfordult és megpillantotta azt a lányt, akivel az előbb volt..

-Épp időben drágám! ...-közelebb lépdelt felé...-Naa... Hova megyünk??-átkarolta és ez teljesen megemészt...

-Sehova! -halkan motyogta...

-Tessék?? -visszakérdezte...

-Veled sehova! -felé nézett...-Semmit sem akarok tőled, értsd meg!

-H...Hogyan?? ... Te ezzel a nővel szeretnéd az életedet leélni?? Egy cseléddel?? -kiakadt...

-Tévedsz! Nem egy cseléd! Sosem volt az! -magyarázta...

Hogyan?? E...ez tényleg a valóság??

×××

Most, hogy teljesen feszültté vált a helyzet, a csajszi eltűnt mérgesen a helyszínről azt megemlítve: Még nem végeztünk! ... Miért kell ennyire megbonyolítani a helyzetet?? ... A lényeg, hogy nyugtatásképpen elindultam a fürdőbe, hogy megmossam arcom a kicsorduló könnyektől, amint Jin is lelépett... Tudom, hogy ezt bánni fogom, de jobb lesz így a családjának is, meg persze nekem is!

×××

Egészen a szobámig sétáltam, amikor megfogta valaki a derekamat és beljebb vonszolt... Erőtlenül éreztem magam, nem is tudtam ellenkezni, meg persze nem is akartam...

-Tudom, hogy sokszor megbántottalak! Engedd meg, hogy jóvá tegyem!-leültetett az ágyra és előttem térdelt le...

-Hagyj! -dobom el magamtól...-Rosszul érzem magam! -lehunytam a szemem és a fejem után kaptam...

-Jó... Feküdj le! -suttogta...