[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 8

...3....2....1....MOST!
Kinyitottam újra szememet és ráeszméltem valamire...

-Ez a valóság! -nyavalyogtam...

Ellöktem magamtól és a ruhámat felkapva rohantam el a helyszínről...

×××

Reggel lett... A kanapén aludtam el! Annyira kényelmetlen volt.. Fáj mindenem! .. De a csuklóm és a nyakam még mindig sajgott... Rögtön kikerekedett szemekkel indultam a fürdőszoba felé... Gyorsan a tükörbe nézve  pillantottam meg a nyakamon lévő sebre, amit okozott nekem... Ráadásul a csuklóm tisztára kékeszöld lett... Köszönöm! ... Gyorsan megigazítottam ruhámat és indultam is vissza a helyemre... Persze eltakartam a foltokat, hogy ne lássa senki! ...

-Annyira szégyellem magam! -arcomat kezembe temettem...

Majd hirtelen egy mellkasnak ütköztem...

-Kérem ne bántson! -összeszorított szemekkel néztem a padlóra..

Megálltam egy pillanatra, majd kinyitott szemmekkel emeltem meg a fejem és szemébe néztem...

-Ú-úr-úrfi??-dadogtam és megremegett még a lábam is..

-Menj és készítsd el a reggelit! Fent várom! ...-megfordult és elillant egy perc alatt...

Kifújtam levegőmet és indulhattam a dolgomra... A konyhába érve indulok egyenesen a hűtőhöz.. Kinyitom ajtaját és megpillantok benne lár üveg alkoholt...

-Hogy kerültek ide??-kérdeztem motyogva...

Kivettem őket a hűtőből, hogy kidobhassam őket... Mire megfordultam már előttem állt a parancsolóm...

-Ohh...-a kezemben lévő alkoholt tartalmazó üvegekre nézett...

-Mit keresnek a hűtőben ezek?? ...  Eszénél van?? ...-közelébe mentem...

-Igen! Eszemnél vagyok!-mérgelődni kezdett és közelebb jött felém..-Inkább a dolgoddal foglalkozz!-kikapta őket a kezemből és magával vitte őket...

Uramisten! Szóval ezért volt ennyire alkohol szaga... Mivelhogy...

-Túl sokat fogyasztott múlt éjjel! ...-magam előtt néztem, mint valami elmebajos...

Pár perccel később már elkezdtem készíteni a szokásos reggeli teáját... Készítettem hozzá egy kis villamfogasos reggelit, ami nem más, mint szalonnás rántotta...

-Remek lesz! ...-kezembe vettem a dolgokat remegni kezdtem...

Nagyot nyeltem és sóhajtottam, makd indultam meg felé... A szívem is majd kiugrik a helyéről, de nem szabad kimutatnom! ...

-Ahw... Felejtsd már el Eun Ji! ...-mormogtam magam előtt...

A szobájából kilépve indult meg felém, le a lépcsőn... Egyre jobban kezdtem félni, miközben rám nézett mérges szemével... így vissza is fordultam, majd egy lépést téve...

-Eun Ji! -nevemen szólított...

Ez, hogy lehetséges, mikor sosem a nevemen szólított... Akkor...

-Eun Ji! ...-de nem is ő az, akkor ki...

Megfordultam és Junt láttam felém rohanni! ... Nagy mosoly ült az arcán, amikor ismét láthatott... Már teljesen közelemben volt, amikor szorosan magához ölelt... A kezemben lévő tálcával teli reggeli és a frissen készült tea majdnem a földön hevert... Majd elengedett és egy lépést tett hátra...