[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 26

{{SeungHyun szemszöge}}

Elhagyom szobámat és a lakást, egyenest az autómhoz... Beültem, a kulcsot elhelyezve indítottam be a motorját és indultam el a hírhedt Kim Seok Jin házához! Ha minden igaz, nála megtalálom, azt aki elrabolta a szívemet!

-Mindent elkövetek, hogy enyém legyél! ...

Lassan bekanyarodok egy utcára és csak 10 perc múlva meg is érkezem!

×××

Egy ismeretlen ház előtt parkoltam le! Kicsatoltam az övet és kiszálltam az autóból... Elindultam a lakás felé rohanva...

-Most eldől minden, kedves barátom!-feszültem indultam neki...

×××

A ház ajtaja előtt állok, kezemet kopogtatásra kényszerítettem... Majd egy cseléd nyitott ajtót..

-Jó estét uram! Miben segíthetek??-kérdezte...

-Jin úrfi itthon van??-kérdeztem...

-A szobájában van, uram! -engedett beljebb...

-Köszönöm!-bólintottam és igyekeztem fel az emeletre...

{{Eun Ji szemszöge}}

Még a konyhában vagyok, ugyanis az úrnőmnek készítettem el a teáját... Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes, és felpillantottam...

-Eun Ji!!! ...-suttogta a nevem és közelebb igyekezett felém...

-Hmm??-hümmögve rá néztem...

-Itt van!! -kétségbeesetten nézett rám...

-Ki??-kérdeztem értetlenül...

-SeungHyun úrfi!! ...-már a körmét kezdte rágni...

-Hogyan??-már az állam is leesett, amint meghallottam...-Mégis miért jött??-kérdeztem ismét...

-Fogalmam sincs! Elvileg most Jin úrfival beszél!! -suttogta...

-Fent van még??-kérdeztem...

-Természetesen! ...-még mindig kétségbeesetten rágta a kezét...

-Ezt felviszem az úrnőnkhöz!-mondtam...

-Nee!!! Inkább én!! Amint megtudok valamit, azonnal közlöm! ...-átvette tőlem a tálcát...

-Huhh??-kérdőn néztem rá, de...

Hadd vigye, ha szeretné!! ... Már kezdek előre félni, mégis mi a fene folyhat ott??! ...

{{Jin szemszöge}}

Kortyolgatom a még meleg teámat, amikor váratlanul megjelenik SeungHyun...

-Jó estét, barátom! -mosolyt vett fel...

-Miben segíthetek??-tértem rögtön a tárgyra...

-Mindketten jól tudjuk, miért vagyok itt!! ...-kezdett kiborulni...

-Nyugalom! ...-nevettem...-Eun Ji nem megy innen sehova!!-jelentettem ki...

-És mégis miért nem?? Úgyse szeretne neked dolgozni, mivel túlórákat szabsz rá!! Azért is jött el hozzám! ... -gúnyos arckifejezést mutatott felém...

-De ezt már nem alkalmazom rá!! Ráadásul... Már nem neked dolgozik! Ő az enyém!!-jelentettem ki, szemrehányóan...

-Fogalmad sincs, hogy kell vele bánni!!

-Ohh, csakugyan! Nem veled érezte azokat a perceket, amit nyújtottam felé! ...-ekkor már nem tudott szóhoz jutni...-Jól hallottad!

×××

Egy szót sem szóltunk egymáshoz, úgy rohant el... Utánna mentem, nehogy magával vigye Eun Jit! ... Nem engedem!! De csak a lakást hagyta el, viszont a cselédem, fogalmam sincs hova tűnhetett! ... Elindultam a konyha irányába, és néhány még dolgozó cselédekkel találkoztam, akik elindultak a maguk helyükre!

-Nem láttátok ...

-Bent van a konyhában! -válaszolta a barátnője...

-Köszönöm! ...-indultam is beljebb a konyha felé...

Az ajtót kinyitottam, de nem láttam a látószögemben... Beljebb sétálok, még mindig őt keresve...

-Kész! -hallottam meg a sütő felől a hangját...

-Milyen remek illat! -csodálkozva néztem felé, amint megugorva fordult felém...

-Ú-úrfii!!-ijedten nézett rám...

-Mit csinálsz??-kérdeztem...

Nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét... Nagy levegőt vettem és felé sétáltam...

-Tényleg... Utáltál a túlórák miatt??-kérdeztem nyugodt hangnembe...

Igazán miz várhatok válasznak, ami igaz, az igaz! ... Ahogy elnéztem bólintott egyet, de akkor sem mert egy szót se mondani...

-Figyelj! ... Nem direkt tettem őket, csak...

-Tudom, úrfi! Már mondta!-szakított félbe...

-Szeretném, ha... Végleg elfelejtenéd a múltat, és ezt látnád!-kértem...

Egyre közelebb mentem, majd derekát elkapva közelembe engedtem.. Mellkasomba temette arcát és átöleltem... Szorosan...

-Mit mondott az úrfi??-kérdezte...

-Hmm??-kérdőn néztem rá...-Miért akarod tudni??-kérdeztem...

-Tudom, miért jött!!-lépett távolabb tőlem...-Ne kerteljen, úrfi!!

-Téged akar!! Én viszont nem akarom, hogy elmenj! Nem is fogom engedni!!-dühödni kezdtem...

Nagy szemekkel nézett, ami t kimondtam... Nem is értem mi ütött belém, hogy így viselkedek vele szemben!

-...Neked itt a helyed, nem pedig ott!-befejezésként mondtam el...

-Fogja már fel, nem vagyok egy magához láncolt bábu, akit kedvére húrcoltat! Szabad emberként éltem, de most egy bezárt cselédlány maradok! Ezt csakis önnek köszönhetem! -kibukva rohant el mellettem...

Megértem, hogy nem bír engem, amiért így bántam vele, dehát... Most már csak az a célom, megvédeni, mindenáron!