[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 25

-Cselédlányka!! -szólított, mire felé fordultam...-Egész kis csinos vagy! -mosolyra húzta a száját, majd bement szobájába...

Szemforgatva indultam meg le a lépcsőn sietősen... Cselédlányka?? Adok én egyet!!

×××

Amint visszatértem forró teájával és a szoba ajtajánál álltam, kopogtattam és máris nyílt az ajtó..

-Meghoztam a teáját úrfi! -átnyújtottam a csésze teáját, amit el is vett..

-Köszönöm!! -szájához emelte a csészéjét, majd felvont szemöldökkel nézett rám...

-Minden jót! -meghajoltam és már fordultam is a szobánk felé...

Tettem egy fél lépést se, és már a karjaiban eszméltem fel... Arca közel volt az enyémhez, amitől meglepődve és értetlenül néztem szemem sarkából rá...

-Ú-úrfii!!-szólítottam és mocorogtam...

-Mi lenne, ha nem úrfinak szólítanál??-kérdezte suttogva..

-Nem teszek kivételt, eresszen el!!-könyörögtem..

-Jó, legyen! ... De csak is te szólíthatsz úrfinak, senki más! -jelentette ki, miközben megfordított magával szembe...

Nagy szemekkel néztem rá és azon agyalva, mégis mit akar?? ... Kezdhetek félni, vagy az már késő lenne?? ...

-Tudom, hogy most mire gondolsz és nem! ... Nem kell félned!!-bal kezét arcomra helyezte és a zavaró tincseimet elsimította...

-Nee...-tiltakoztam...

Egy hangra lettünk figyelmesek, mire rögtön a szobájának ajtaja mögé rejtve állt meg, miközben magához ölelt...

-Jin úrfii!! ...-szólították...

-A fene is...-suttogta a fülem mellett...

-... Lehetséges, hogy dolga akadt! ...-a hang kezdett halkulni...

A mögöttem álló úrfi nagy levegőt vett és kifújta azt! Elengedett, de amint ki léptem volna, bezárt előttem az ajtaját...

-Huh??-néztem kérdőn a bezárt ajtó felé, majd a személyre...

-Egy alapos.. beszélgetést... fogunk most csinálni! ...-hirtelen komolyságot mutatva lépett közelebb..

Persze, most sem volt más, mint akkor... Hátráltam, de tuftqm mi fog akadályba ütni, így kikerültem azt... Vagyis csak kerültem volna, de ismételten elkapta a kezem és a másikkal pedig a falon támaszkodott..

-Auh! ...-felszisszentem...

Felvont szemöldökkel nézett rám, miközben mosolyra húzta a száját... Majd közelebb hajolt és ajkai lehelletét éreztem meg az enyémen...

-Ne félj tőlem! -suttogta ajkaimra...

-Nem öntől félek! -tiltakoztam...

-...Hanem??-kérdezte suttogva...

-Csak...-nyeltem egy nagyot...-...attól, hogy...

-Csst... Most ne beszélj! -egyre közelebb hajolt és megcsókolt...

{{SeungHyun szemszöge}}

A bárban üldögélve nézelődtem ki a fejemből, miközben a poharat az aszralra helyeztem üresen...

-Visszaszerezlek még Eun Ji!! -sóhajtozva vetettem egy pillantást a pohárra...-Neked viszont, barátocskám... Nem lesz jó vége! ...

Vagy most a túl sok alkoholtól beszélek ilyeneket, vagy tényleg dühösen ejtettem a szavakat, de egyszer végleg az enyém lesz Eun Ji!! Nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele!!

-Méghogy túlóra?! ...-kuncogtam fel...-Csak egy kis egyedüllét veled és már az enyém vagy!! ...-nevettem fel e gondolattól...

{{Jin szemszöge}}

Lassan mozgatom édes ajkain az enyémeket és nem engedem el! ... Minden lépést viszonoz, amit kap tőlem! ... Elváltunk pár centire egymástól, hogy levegőhöz jussunk! ...

-Nem mész el innen!! Soha!!-jelentettem ki...

-...Khm...-megköszörültem...-A ... Nagypapámhoz... Ellátogathatok??-kérdezte nagyot nyelve...

-Nélkülem nem! ...-vágtam rá és arcára simítottam, miután homlokomat az övére helyeztem...

-...Úrfii!! ...-nyafogásba kezdett...

-Ha nem, akkor nem! ...-távolabb álltam tőle, de a kezem még mindig teste mellett pihent meg...

-Ezt... Nem teheti! ...-mérgesen nézett rám...

-Tényleg?? ...-felvontam a szemöldökömet..-Egy szavamba kerül és vége!!

-Úrfi...-szavába vágtam...

-Akkor??? ... -néztem rá kérdőn...

{{Eun Ji szemszöge}}  

-Ezt... Nem teheti! ...-idegesebb lettem, szavai hallatán...

-Tényleg?? ...-felvont szemöldökkel meredt rám..-Egy szavamba kerül és vége!!

-Úrfi...-félbeszakított...

-Akkor??? ... -kérdő tekintete lyukat égetett szemembe...

Csak sóhajtottam és feladtam... Vele kell mennem Nagypapámhoz látogatóba... 

-Khm... Ha jól tudom, úrfi... Nem kívánta a társaságom! ...-kezdtem bele beszédembe...

-Csak úgy tettem! Mint akkor mondtam és figyeltél volna... Mindvégig beléd estem! ... De ezt már tudod! ...-mosolyodott el a végére és közelebb lépett újra...

Kezével átkarolt és magához szorított... Fogalmam sincs, mit teszek, de... Ugyanazt teszem, mint ő az előbb! Mellkasába bújtatom fejem és mély lélegzetet veszek! ... Átölelem! 

-Csak egy dolgot kérek, és azt teljesíted!-suttogta a fejem mellett...

Nyomban ellöktem magam tőle és mérgemben indulok meg vissza...