[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 16

Nagy szemekkel meredtem az éppen lefelé sétáló ifjú munkáltatómat... Öltönyben és a hozzá illő haj stílussal lépdelt le egyre lentebb... Attól tartok ez rosszabb lesz, mint az előző! ...

Az utolsó lépcsőfokát kihagyva indult meg felénk! Rám meresztette szemeit és nyomban mosolyt csalt arcára...

-Üdv! SeungHyun vagyok! Igazán örvendek... Öhm...-megakadt szava is, miután kezemet fogva rázta meg...

-Min Eun Ji! ...-vágtam rá...

-Áá, a neve is igazán... Csodálatos! ...-szélesebb mosolyra húzta száját...

-Köszönöm! -furcsálva a dolgot köszöntem meg alig hallhatóan, miközben a ház asszonya elindult valami után...

-Akkor... Khm..-megköszörülte torkát és elengedte kezem...-Ezentúl nálunk dolgozol! Ha valami baj történne, nyugodtan keressen meg!

-Öhm... A konyhát merre találom?? ...-kérdeztem zavartan...

-Ohh, a folyosó végén jobbra!-magyarázta meg...

-Akkor én mennék is!-egy lépést megtéve állt meg előttem...

-Még valami! Ha szekállnának valami miatt, akkor... Szolgálatára állok! ...-meghajolt...

Csak meghajoltam és elindultam a konyha irányába, ahogy elmagyarázta... Sóhajtva szedtem a lábamat és már meg is érkeztem... Az ajtón beérve mindenkit köszöntöttem, de túl elfoglaltnak tűntek az itt lévő dolgozók, hogy észre sem vettek!

-Ohh...-lebiggyesztettem szemem és indultam meg egyre beljebb egy kötényért...

×××

Ahogy a mosogató részleghez értem, a sarokban megpillantottam egy tároló szerűséget és a rajta felakasztott ruhadarabot... Elindultam felé, majd lekaptam gyorsan és magamra helyeztem... El kell mondanom, hogy szorított, miközben próbáltam magamra helyezni...

-Túl szűk??-kérdezte az egyik, mire mindenki nevetni kezdett...-Talán el is mehet és jelenteni a főnöknek! ....

-Köszönöm, de megelégszem ezzel is! ...-magamra helyezve kötöttem meg derekamon a madzagot és sétáltam a hámozásra váró krumplik felé...

Kezembe vettem egy hámozót és egy szem krumplit és elkezdtem a munkámat...

×××

A rágcsálnivaló tele tálcát fogtam a kezembe és vittem el a kívánt személyhez... Másnéven a jelenlévő úrfihoz! Már az ajtaja előtt állok és lassan kezemmel próbálom meg kinyitni az ajtaját, de mire elkapom a kilincset, már nyílik is az ajtó és a kezemben lévő tálca már majdnem a földön landolt, de a rajta lévő kisebb rágcsák már a nem kívánt helyre estek... Nyomban letérdeltem és felszedegettem...

-Elnézést ú-úrfi! Ügyetlen vagyok néha! ...-kapkodtam még a levegőt is...

-Várj! ...-letérdelt mellém és szedni kezdte ő is, amit furcsáltam...

-De hát...-néztem rá meglepődve...

-Ugyan! ... Nem gond! Mindenkivel előfordulhatnak kisebb balesetek!-mosolyogva nyújtotta felém az éppen földről felszedett rágcsa...

Majd felállt és mosolyogva lesétált... Semmi büntetésként járó túlóra és kirugás?! ... IMÁDOM! ... Örömömben ugrálni kezdtem, hogy nincsenek kemény büntetések, de annak nem, hogy ilyen ügyetlen voltam... Elindultam vissza a helyemre, de egy tükörrel találtam szembe magam, amin elgondolkodtam és megálltam előtte...

-Ez a te hibád kicsi agyacskám és lábacskám! ... És tudjátok miért?? Az agyam parancsaiért és te lábikóm a teljesítésedért! ...-mormogtam, de belül még mindig mosolyogtam!-Ezazz! ...-felugrottam...-Nincs túlóra! ...-ugrándoztam...-Na jó, tényleg elég! Még a végén tényleg azt kapok és akkor szevasz öröm! ..-szontyolódtam el...

-Itt nincsenek túlórák büntetésként!-suttogta, mire ijedtemben megugrottam és felé fordultam...

-Huhh...-szívem egyre jobban kalapált ijedtemben, majd a kezemet mellkasomra helyeztem nyugtatásképp...

Kifújtam a bent tartott levegőmet és gyors léptekkel indultam meg a konyha felé... Közben lazítani kezdtem a derekamon lévő madzagot...

-Tényleg kellene egy kényelmesebb kötény, mielőtt még... Áá úrnőm! ...-megijedtem, de meghajoltam...-Mivel szolgálhatok?? ...-kérdeztem...

-Csak egy kis friss teára lenne szükségem!-mosolyt csalva arcára hallottam kérését...

-Máris hozom! ...-felegyenesedtem és indultam a konyhába...

×××

Már a kész és meleg teát vettem kezembe és elindultam az úrnőm szobája felé... A lépcsőn felsétáltam és igyekeztem időbe érkezni! Az ajtaja előtt állok és kopogtatni kezdek, majd a kilincsre helyezem kezem és lenyomva nyitottam be...

-Úrnőm! -szólítottam, de amint beljebb léptem, megláttam, hogy az ágyán pihenget...

Eszembe jutott, hogy az előző házban is így találtam rá az akkori munkáltatómra... Dee... Ez már csak a múlt! Ez most a jövő! ...