..... Hozzám jössz feleségül?? ...-szemembe nézett..
×××
Szólásra nyitnám a szám, de egy hang se akar kitörni torkomból... Pedig már a válaszra vár, és egyre kétségbeesetten hajtja le a fejét..
-Lehet, nem ez lett volna a legmegfelelőbb helyzet a leánykérésh...
-Igen! ...-közbevágtam, mire kérdőn emelte rám tekintetét..-Szeretném, ha... A feleséged lehetnék! -sok idő után végre kimondtam...
Boldogan kapta ki a zsebéből egy fekete toktartót, két kezébe vette és kinyitotta... A benne lévő gyűrűért nyúlt és a kezemért.. Az ujjamra húzta gyengéden, majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt.. Derekam mellett támasztotta magát, közben a markában kezemet fogja... Néhány perc után már elhúzódott pár centire és az idő is kezdett hidegebbé alakulni és már libabőrös lettem..
-Fázol??-kérdezte huncut mosolyt húzva arcára..
Felállt engem is magával húzva és a ház felé vettük az irányt, amikor megpillantottam egy éppen lehulló csillagot..
-Nézd! Egy hullócsillag! -mutattam fel az égre, mire elengedte kezem és hátulról megközelítve ölelt magához.
-Kívánj valamit! -suttogta...
-Kívánjunk együtt! -kértem...
-Elöszőr te! -nyakhajlatomba puszilt, ettől az érzéstől folyton kiráz a hideg...
-...Szeretném, ha a ma este sose érne véget! -felé fordítottam fejem, majd az egész testemet...
-... Szeretném, ha már a feleségem lennél! -elmosolyogtam magam és arcom pirulni kezdett...-... Na jólvan! Gyere, mielőtt még megfázol! -halk mondatán kirázott a hideg a gerincemnél..
Csak lépkedett velem együtt a lépcsőn fel és be a házba... Gyors léptekkel elindultam be a szobámba, hogy átöltözzek, de amint bezártam volna magam után a szobám ajtaját, nyomban kinyílt és egy mosolygós arccal tért be a leendő férjem, ha már lehet annak nevezni!
-Nem gondoltam volna, hogy már külön válunk! -kuncogott és felém lépkedett...
-Kérlek, menj ki! Szeretnék átöltözni! -mondtam szinte félénken...
-Hm.. Segítek! -hátam mögé lépett, mire egy hirtelen mozdulattal szembe fordultam vele és már a falnak voltam döntve..
A cipzárnál helyezkedett el a bal keze és lejjebb kezdte húzni, közben közelebb húzódott hozzám... Mélyen szemembe nézett!
-Jó éjszakát! -az orromra puszilt, utánna jobb kezemet arcára, bal kezemet tarkójára raktam és megcsókoltam...
Viszonozta és teljesen már a falhoz nyomott testével.. Kezét a cipzártól elvette és derekam mellett támaszkodott.. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink..
-Ígérj meg nekem valamit! -suttogta ajkamra...-Egyedül nem választhatod ki a ruhád! -mosolygott...
-Esküvő előtti napokon tilos a menyasszonyi ruhát meglesni a leendő férjnek! Balszerencsét hoz!
-Igen?? Együtt megyünk, de nem leslek meg! -mondta és ajkaimra tapadt újra...
×××
Végre egyedül lehettem a szobámba, így kihasználtam és gyorsan átöltöztem.. Mivel még nem igazán voltam álmos, így lesétáltam a nappaliba, ahol már az alvó Jint pillantottam meg a kanapén heverve, miközben egy igen akció film ment a TV-be levetítve... A kanapé karfájára ültem le és pár részletet láttam csak belőle és már engem is elnyomott az álom!
YOU ARE READING
[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]
FanfictionMindenki képes nyugalmasan végezni a dolgát vagy csak én vagyok ennyire nyugtalan?? A nevem Min Eun Ji, 16 éves! Egészen gyermekkorom óta végzem teendőimet, cselédként.. Szüleimet nem igazán ismertem, de... Ez kiderül!