[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 1

Mindennapom azzal kezdődik, hogy kora reggel már a teát és egy tányért -tele rakva reggelivel- helyezem a tálcára és hordozom, magam előtt tolva a megfelelő személynek az ételt! Örülhetnék, mert legalább kedvesek velem a szülők és még tanítottak is... Egy gazdag családhoz kerültem! Imádom őket és a munkámat is, de egy valaki mindig szabotálni szeretne és az nem más, mint Kim Seok Jin! Kicsi korom óta gyűlől! Honnan tudom?? ... A hangjából megítélve rájöttem! Sőt még az arckifejezése sem a legmeggyőzőbb.. Mint minden egyes nap, vele kell kezdenem! ... Mindent a tálcára helyezve indultam meg a szobája felé, ami nem egy könnyű feladat! Nagyon hosszú lépcsősorok választották el a nappalit.. Lassan felérve indultam meg egyre bentebb az első emeleti folyosón és az ajtaja előtt megálltam... Kopogtattam... Semmi válasz! ... Mégegyszer kopogtattam, de akkor se jött semmi válasz! Léptem egyet és a kilincsre helyeztem kezem, lenyomtam és benyitottam...

-Uram?? -csöndesen szólítottam..

Egyre bentebb merészkedtem szobájába, de már az ágyon ülve törölgette szemeit...

-Csakhogy megjöttél! -kapta fel a vizet...

-Sajnálom! -meghajolva nyújtottam felé a reggelijét tálcástól...

-Rendben van! ... Most pedig tűnés! -a lábamat megemelve kezdtem lépkedni, de megbotlottam valamiben, amin kuncogni kezdett..-Ennyire szerencsétlen vagy?? Saját magába megtud botlani egy cseléd??-kérdezte torkát megköszörülve...

Egyetlen egy szót se szóltam, csak sóhajtottam és már ott sem voltam! ... Annyira nem bírom az ilyen természetűeket! Állandó beszólásai és szekálásai már mindennapos! Hamar meglehet szokni, ha gyermekkorod óta hallod és átérzed! ... Visszalépkedtem a konyhába, hogy ott folytassam munkámat! Pár perccel később érkezett is az úrnőm, hogy elfogyaszthassa kedvenc ízesítésű teáját, amit úgy imád!

-Jó reggelt! -kívánta egy mosoly kíséretében..

-Jó reggelt, úrnőm! -meghajolva viszonoztam mosolygós napját..

Annyira imádom, amikor mosolyogva kezdi mindennapjait, de a nap végére minden rosszra fordul.. A folytonos veszekedéseik miatt be is zárkózik, hogy ne hallhassa férje szekálását!

-Hogy aludt az éjjel??-megkérdeztem, miközben csészéjébe töltöttem teáját..

-Ahw.. Ne is mond gyermekem! Annyira fáj a fejem!-panaszkodva érintett a fájdalmas helyre..

-Hozok fájdalom csillapítot! -már épp indultam is, de megállított..

-Hagyjad! Nem szükséges! Elmúlik! -felkapta fejét...

Engedelmeskednem kellett, de csak nem hagyhattam, hogy szenvedjen, ezért is indultam meg a gyógyszerek részlegéhez, ahol keresni kezdtem a fájdalom csillapítót.. 1-2 percembe telt, mire az összeset átnézve bukkantam rá...

-És most irány vissza! -suttogtam magam előtt..

Visszafordultam és egy mellkasba ütköztem.. Hátrálva tettem egy lépést és az orromat törölgettem...

-Elnézést! -mondtam orr hangon..

-Mit keresel itt??-vont kérdőre, mire szemeibe néztem...

-Csak...-elakadt még a lélegzetem is...

-...Csak?? -felvonta szemöldökét, majd a kezemben lévő gyógyszerre nézett...-Ez mire kell neked??-kapta ki a kezemből...

-Az úrnőmnek lesz! Fájlalja a fejét! ... Khm.. Visszakaphatom??-érte nyúltam, de elhúzta...

-Mondd csak! ... Meg akarod mérgezni??-kérdezte...

-Ilyen ostobaságot még életemben nem hallottam! ... Miért akarnám megölni??

Fejemhez vágta a gyógyszert, majd a kezembe esett...

-Azt neked kell tudni! -le is lépett...

Sóhajtottam... Nem is foglalkoztam vele és a modorával, csak minél sürgősen indultam vissza a konyhába, az úrnőmhöz! ... Már meg is érkeztem és nyomban át is nyújtottam, majd egy pohár vizet is készítettem elő számára.

-Köszönöm! -átvette őket, majd a gyógyszer előszedte és egy szemet be is vette, egy korty vízzel le is nyelte...

-Jöjjön! Felkísérem a szobájába! -segítettem felállni, majd lassan sétáltunk fel a lépcsőn egyenest a szobájába...

Az ágyára leülve dőlt hátra, miközben az ablakokhoz indultam és behúztam a függönyöket. Visszapillantottam az úrnőmre és már le is volt hunyva a szeme... Nagyon fáradt volt, hiszen egész éjjel ügyködött valamin.. Csendben elhagytam szobáját és magam után lassan zártam be ajtaját..

-Mit csinálsz még?? Már régen fel kellett volna hoznod a teámat! -kiabálni kezdett, amitől ijedtemben megugrottam és felé fordultam...

-Cssst... Az édesanyja pihen! Ne ébressze fel! -kértem rá mérges tekintettel...

-Akkor igyekezz! Buta cseléd! -a végét már halkabban mondta, de mintha nem hallottam volna, úgy siettem a kedves úr teájáért...

A konyhába érkezve vetettem egy pillantást a kinti hozzám hasonlóakra, akik a kerti munkát végzik... Ki a lehullott leveleket gereblyézi, ki a virágokat gyomlálja/öntözi... Mondhatni nem így képzeltem el az életemet! Oh, ha ez a nagypapa tudná... Nekem annyi! Mindig is ide szánt engem! Gazdagabb családokat kell szolgálnom! ... Így tervezte!

-Kész?? -kérdezte egy ismerős hang..

-Egy pillanat! -válaszoltam idegesen...

Nyugalom Eun Ji, nyugalom! Gondolatban nyugtatom magam, hiszen senkivel nem tudnám megosztani gondjaimat! Kiben bízhatok?? Hát a mellettem lévő jelöltben nem!

-Min gondolkozol ennyire?? -leült egy székre..

-Egészségére! -kitöltöttem bögréjébe a teát és felé nyújtottam...-Vigyázzon, még forró! -figyelmeztettem...

-Haha, azért annyira nem vagyok hülye, úgyhogy ne terelj!-karját megint összefonta maga előtt...

Hogy én mondjak neki bármit is?? ... Na, aztán arra várhat!

-Nincsenek problémáim! -vágtam vissza...

-Igazán?? Az sem számítható bele, ahogy bánok veled?? -kérdezte egy mosollyal az arcán...

-Igazán nincs bajom azzal! De a többieket azért kímélheti... Úrfi! ...-közelebb hajoltam hozzá, hogy ezt megosszam vele, ha már úgy is kíváncsi volt rá...

Ő is így tett... Közelebb hajolt és a teáját félretolva nézett mélyen mérges szemeimben...

-Tudtommal nem te parancsolsz itt, szivikém!-mondta gúnyos halk hangján...

-Nem vagyok a szivikéd! -gúnyos mosolyt mutattam felé és visszatértem eredeti állásomban, majd elindultam a portörlőkért...