[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 40

Először lassan, de szenvedélyesen csókolt, majd utána ajkamat elengedve egyenesedett fel és kilazította nyakkendőjét, majd ismételten ajkaimhoz kapott.. Kezeimmel az ingét kezdtem el kigombolni lassan.. A nadrágom szélénél pihenő kéz, feljebb húzódott és a pólóm -helyesbítek, pulcsim - alá nyúlva kezdte gyengéden simogatni az érzékeny bőrt.. Én pedig az ingtől megszabadítom felső testét és a kanapé elé tettem le. Most érzem igazán tisztának magam! Szép dolog a szerelem, de küzdeni kell, hogy remek életed legyen az mellett akit igazán szeretsz!

×××

-Jiiinh! -suttogtam, amint elérte nyakamat...

Csak egy morgó hangot és egyre jobban szorított magához. Derekamanál fogva emelt meg..

-Nem bírok magammal! -elvált nyakamtól és a szemembe nézett...

Arcára helyeztem kezem és lehajolt arcomhoz egy csókra, de hosszabbra sikeredett..

-Ma estére várlak! -suttogta ajkaimra..

-Ez egy randi lenne?? -kérdeztem viccelődve..

-Akár nevezhetjük annak is! -megpuszilta a szám sarkát és felkelve kapta fel ruhadarabjait és már kilépett...

×××

Felkaptam magam és ruháimat és a fürdőszobába igyekeztem.. Magamra kaptam a ruhát és kilépve indultam meg le a lépcsőn a konyha irányába... Mire megérkeztem a nappaliba, már Jint láttam a konyhában sürögni-forogni!

-...-mosolyogni kezdett...- Már azt hittem, nem is jössz! -rám emelte fejét..

-Ki nem hagynám! -ültem le az asztalhoz...

-Boldoggá tettél! -mosolyogva vágni kezdte a hagymát...

-Mit csinálsz?? -kérdeztem érdeklődően...

-Rament! -válaszolta...

-Huhh... Az remek! -mosolyogtam...

-Remélem ízlik majd! -rám nézett...

Csak mosolyogtam és arcomat takartam el, nehogy meglássa az éppen vörösödő arcomat.. Így kezembe temettem arcomat, mire kezem után kapva távolította el arcomtól...

-Édes vagy! -rám kacsintott és egyre jobban éreztem a meleget arcomon...

×××

Ebédelés után már inkább a szobánkba töltöttük a napot, de már unatkozásból léptem ki a friss levegőre!

-Ahw...-mély levegőt vettem és már a fűben éreztem magam..

Lágyan fúvó szellő ingáztatta a szálakat, és az arcomat csikizte...
Egész nap itt üldögélni és élvezni a Napsütést, valami csoda lenne...

×××

Esteledni kezdett az idő és még mindig kint üldögéltem... Léptekre lettem figyelmes, mire hátra fordítottam a fejem és már mellettem is termett..

-Készen állsz??-kérdezte felém hajolva..

-Mégis mire?? -kérdeztem...

-A szobádban vár egy meglepetés! -mosolyogva puszilt nyakamra...

Meglepődve néztem rá szemem sarkából...

-Nézd meg, én itt várlak! -suttogta...

Felálltam, hiszen furdall a kíváncsiság és az éppen említett helyiség felé igyekeztem... Lassan fellépkedve a lépcsőn szaladtam be a szobámba és a szekrény mellett állt egy próbababán egy meseszép ruha...

Lassan és meglepve léptem felé és kezemmel anyagára fogtam és alaposan szemügyre vettem... Egy cetlit találtam a bábura helyezve...

"Mindenképp megnéznélek a mai napon ebben a választott ruhában! Már elképzelni is remek, ahogy rád gondolok!"

Csak kuncogtam a cetlire írt betűkön, szavakon, mondatokon... Majd ismét a ruhára néztem. Egyet lépve előre megfogtam a ruhát és leszedtem a babáról, a magamról leszedett ruhát a szekrényembe helyezve vettem fel az alkalmi ruhát.. Lassan kisétálva indultam meg ki a lakásból és már a csillagok is megjelentek az égen... Előre meredtem és Jint láttam meg egy pikrócon ülni... Felé igyekeztem. Alig tettem meg egy lépést, már felém fordulva állt fel..

-Woow..-tátotta a száját...-Egyszerűen... Mesésen nézel ki!!

-Köszönöm, de nem kellett volna! Biztos vagyonba került!

-Viccelsz?? Direkt neked szántam! -ölelt magához...-Ülj le!

Engedelmesen leültünk és a csillagokat vizsgáltuk...

-Eun Ji, valamit el kell mondanom! Én...-felém pillant...-Nagyon sok minden rosszat elkövettem, de tudom és hiszek benne, hogy megtudsz nekem bocsájtani! ....

Értetlen tekintettel néztem kétségbeesett arcát...

-De ... Szeretném az őszinte válaszodat! -felállt mellőlem és előttem térdelt le..

Hirtelen hátrább ültem, még mindig értetlenül őt figyelve.. Jobb kezével megfogta a kezemet...

-Megígéred, hogy őszinte leszel??-kérdezte, mintha valamitől félne..

Gyorsan hátranéztem jobbról és balról is, de senkit nem láttam... Kuncogni kezdett..

-Kezdessz megijeszteni! Mi a baj??-kérdeztem már tényleg megrémülve...

-Esetleg.....-hatásszünet...-Lennél-e a feleségem?? .... Hozzám jössz feleségül?? ...-szemembe nézett..