[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 24

... Ahw... Ismételten itt vagyok és csak várom a szidásokat, amik úgy hiányoztak!! A konyhában tevékenykedtem, ahogy szoktam, majd mehettem ismételten az úrfihoz, hogy elvihessem a számára elkészült teáját! ...

Mikor lesz ennek vége??

Lassan haladok a lépcsőn fel az emeletig, mivelhogy még mindig szokatlan a lépcsők egymás közti magasság a lábam alatt, hogy az hihetetlen... Már csak az utolsó lépcsőfok maradt éééés ...

-Fent vagyok!!! -mosolyogtam hülyeségemen, majd a torkomat megköszörülve indultam meg a szoba ajtajához...

Kopogtattam és egy 'Szabaddal' jelezve indultam meg beljebb rejtekébe.. Szokásos állásában várt rám, egyenesen a szemembe nézve próbált valamit elolvasni vagy valami lézeres nézésével vizsgált, nem-e mérgezettet viszek számára! Közelebb lép felém, kiveszi kezemből a teáját, miközben végig a szemembe néz, az asztalára helyezi, majd egy hirtelen mozdulattal derekamra kapva szorít a falhoz... Tekintete a nyakamra téved, majd a fejét félre biccentve közelíti meg a kiszemelt területet... Elkapom a fejem, de kezét a fejem mellett helyezte el, hogy ne mozduljak, miközben másikkal a derekamat fogja...

-Ú-úrfii!!-kétségbeesetten szólítom, de úgy látszik nem izgatja, mert már elkezdte annak puszilkodását, néhol pedig meg is szívta...

Kezemre kapva elengedte nyakamat és egészen az ágyáig hurcolt... Az ágya szélébe botlottunk, mire mindketten leestünk, természetesen felettem helyezkedett! ...

-Kérem, hagyja ezt abba!! -könyörögtem...-Ki fog hűlni a teája, úrfi!!-ijedten próbáltam a szemébe mondani, de ez sem érdekelte...

-Arra nincs szükség!!-hajolt közelebb, amitől megremegtem...-Rád van szükség!!

-.. Felejtse el!-felültem volna, de kezemet ágyhoz szorította, majd felém hajolt teljes közelségében...

-Nem kell elfelejtenem, hogy tudjam, mennyire kellesz nekem!-suttogta...

Csak meredtem az előttem 'álló' úrfira, akinek a szeme az ajkamra tévedt, majd vissza a szemembe és egyre közelebb hajolt... Ajkaimnák éreztem meleg lehelletét! Pár másodperc múlva már éreztem övéit az enyémen! Lassú mozgást diktált, hogy felvegyem vele a tempót.. Egyáltalán nem az alkoholtól vált ilyenné, hanem... Tényleg ilyen lenne?? Tényleg így érez?? Végül csak viszonoztam csókjait... Lassan elvált ajkamtól és a szemembe nézett...

-Örülök, hogy itt vagy!-húzta szélesebb mosolyra a száját...

Az ágyat pásztáztam, miután kimondta... Nem igazán örülök a túlórák miatt, de... Tényleg örülök, hogy ismételten itt lehetek! ...

-V-valami... rosszat... mondtam??-kérdezte és az arcára néztem...

-... Én is örülök, hogy itt lehetek!! ...-vettem egy mély levegőt..- Úrfi!-mosolyogni nem tudtam, mert újra közelebb hajolt, majd az ajtónyikorgásra lettünk figyelmesek, ahol az egyik cseléd volt, kezében egy tálca sütemény...

-Ohh, talán majd máskor!!-kuncogva hagyta el a szobát és zárta be az ajtót...

-Csengőt rakatok, hogy halljam közeledésüket! -nézett ismét a szemembe...

Majd egy újabb csókba részesített, amit ismét viszonoztam, majd egyszer éreztem valami hideget a nyakamnál, amitől megijedtem és hátráltan engedtem el ajkát...

-Ez meg mi, úrfi??-nézelődtem magamon...

-Egy nyakörv! Hogy tudják, te az enyém vagy! ... Igazán jól áll!-mosolyogni kezdett...

Egyáltalán nem repdestem az örömtől, hogy kaptam egy 'nyakörvet', amin egy kis csengő volt... Amikor megmozdultam egy kicsit is, már meg is szólalt...

-Nem vagyok az öné, úrfi!!-jelentettem ki...

-Nincs appelláta, neked viszont dolgoznod kellene! Sipirc!!-felálltam és gyors léptekkel elhagytam a szobáját..

Magam után zártam az ajtaját és már csak a nyakamon lévő kis valami után kaptam és próbáltam leszedni magamról, de mivel nem patentos, így ezeket utáltam is... Sose tudtam jól kezembe venni a kis bigyóját és kicsatolni... Az úrfinak is kell ilyenekre pazarolnia! ...

-Hogy az a...-szavamat magamba folytottam...

×××

Kezdett lesötétedni, ami csak egyet jelentett...

-Hála, vége a műszaknak! -tértem be a régi helyünkre, ahol minden alkalmazott egy szobában pihenhetett...

Az ágyamra helyeztem magam és a hajamból kiszedtem a hajgumit is és rendesen megfésűlgettem, hogy ne legyenek benne gubancok, amitől falra tudnék mászni... Majd nyílt is az ajtó és a régi beszélgetős társam lépett be...

-Eun Ji! Az úrfi rád vár!-szólított...

-Micsoda??-néztem nagy szemekkel...-Nem akarok túlórázni!!-nyavalyogni kezdtem...

Ha így hívattatott, akkor az csak rosszat jelent! ... TÚLÓRA!

-Nyugodj meg!-bíztatott, ahogy mindig is szokott...-Biztos valami fontos dologról van szó! Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni!

-Vagy csak lehet le szeretne fektetni, hogy utána jól otthagyjon! ...-szólt a másik, aki ránk nyitott...

Nem kellett volna belemennem ezekbe a dolgokba! Ugyanis... Miért lennék pont én a megfelelő, akit úgy gyűlől a kezdetektől fogva, de... A vallomása, amit mondott... Ezek szerint igaz, lenne??

-Kiderül! Most pedig menj, ha nem akarsz bajt! ...-kérte, mire én bólintottam...

Elindultam ki a szobából, sietve! A szökés árnyalatú hajam csak úgy repkedett a levegőben, ahogy futottam... A szívem viszont makd kiugrott, annyira zakatolt attól félve, hogy túlórákba részesítsen! ...

-Remélem, hogy nem!-motyogtam, miközben a lépcsőn nézelődtem...

Majd felrohantam a szobájához, amit úgy imád, így megálltam és lesepertem magamról a szöszmöszöket és megigazítottam szoknyámat, de mire végeztem már nyílt is az ajtó...

-Na végre! ... A teám kihűlt, hozzon egy másikat! ...-kezembe nyomta a csészéjét...

Kérdőn meredtem, de megfordulva indultam meg a konyha felé..

-Cselédlányka!! -szólított, mire felé fordultam...-Egész kis csinos vagy! -mosolyra húzta a száját, majd bement szobájába...

Szemforgatva indultam meg le a lépcsőn sietősen... Cselédlányka?? Adok én egyet!!