[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 39

Fáradtan hagytam el a jó puha ágyat és egészen a szekrényemig battyogtam! Amióta ide kerültünk, nem igazán érkeztem a másik szobába, mondjuk mit keresnék ott?? Hmm... Vicces! Kinyitottam a szekrényem ajtaját és valami utcai viseletet próbáltam magamra keresni. 

-Ez eltart egy darabig...-sóhajtottam, miközben megvakartam a fejemet..

Úgy döntöttem, hogy nem Lacafacázok, amit a szemem meglát, azt veszem fel! Igen ám, de kint viszont rossz időre fordult és elkezdett szakadni az eső és a szél is feltámadt. Így egy vastag pulcsit kaptam ki egy farmernadrággal! 

-Gyerünk, már a reggeli is elkészült! -mosolyogva lépett beljebb a kukkoló...

-Te... Egész végig figyeltél?? Sunyi vagy!-mellkason ütöttem játékosan..

-Nem kell figyelnem az egyetlenemet, hogy tudjam mit is csinál! Elég, ha a hangodat meghallom és már tudom is mire készülsz! -kuncogva karolta át derekamat és szorosan közelebb húzott..

-Hazudsz! -komolyra fordítva a szót a tenyeremet a mellkasán pihentettem..-Az igazat szeretném hallani!

-Az igazat mondom!-fejét közelebb hajtotta arcomhoz és egy puszit nyomott rá, mire játékosan is húztam el a sajátomat, nehogy elérje..

Végül úgy végeztük az egész szituációt, hogy a karjai közül megmenekültem és játékosan kergetőzni kezdtünk. Korán van még a "Kapd el az egeret!" játékhoz! A végén már a konyha falánál álltam meg, hogy kifújjam magam, de csak kapkodtam a friss levegő után. A lépcsőn leérkezve sétált hozzám és egészen a falhoz nyomott..

-Nehh..-lihegtem..-Engedjh..-nyeltem egyet..-fel szeretnék öltöznih!-nevettem...

-Ahw..-kapkodta ő is a levegőt..-Rossz kislány vagyh!-mellkasa fel-le ugrált...

-Nem, csak éppen egy aktív játékosh!-mosolyogtam...

-Igazánh??-fújta ki a levegőjét, miközben arcomhoz hajolt, de inkább a fülemhez..-Öltözz fel, aztán itt találkozzunk!-suttogta...

Engedelmesen ellökte magát a faltól, hogy szabad utat engedjen, amit persze kihasználtam és egyenest a szobámba siettem..

×××

Ahogy kérte, teljesítettem. Felöltöztem, azután már a konyhába érve már ott ült az asztalnál és csak merengett maga elé. Hogy tovább feszegessem a húrokat, lassan vettem felé az irányt.. Amint átléptem a konyhaajtó küszöbét, úgy felém pillantott és mosolygott, ahogy végigmért..

-Miért nem kezdted el?? Már biztos kihűlt!-az asztalhoz igyekeztem és a székem után kapva húztam ki, majd ráültem és betoltam magam..

-Szerettelek volna megvárni, de már látom... Megérte a várakozás!-szemembe nézett, majd le az evőeszközére.

Kezébe vette és már a tányérjában lévő finomságokat megfogva emelte a szájához.. Fogaival csakúgy átkarolta a reggelit és lapátolta magába azt a sok mindenséget! Még sosem láttam magabiztosan reggelizni, vagy csak ennyire vak voltam és nem akartam senkire se tekinteni?? .. Én viszont csak lassan tudtam fogyasztani és tömni magamba a rántottát.. Megrágtam, amit magamba tömtem, majd lenyeltem..

-Sosem volt alkalmam meglesni téged!-tányérjára meredt...

-I..-nyeltem egy nagyot..-Igazán??

-Sosem tudtam megérteni, anyámék kívánságát! Egyszerűen ideges voltam és rajtad töltöttem ki a fájdalmaimat! -ekkor a szívem szorult el..

-Ez már a múlt! -a tányéromra néztem és a hangom is remegni kezdett..

-De emészt engem! Képes voltalak megbántani! -kétségbeesetten emelte fel a hangját, mintha magyarázkodna...

-Kérlek Jin, hagyd ezt abba!-kértem rá, mire ténylegesen befejezte és nem szólt semmit...

×××

Véglegesen elpusztítottunk a tányérainkból a reggeli rántottát, amit meg kell jegyezzek.. ISTENI volt! Nem is tudtam, hogy tud ilyet is csinálni! Mindig meglep, amikor ilyesmire készül.. A reggeli után egy gyors pakolásba kezdtünk.. A tányérainkat a mosogatóba vittük és mindent a helyére tettünk.. Utoljára már csak a kanapéra dőlt le, viszont elfáradtam és kiterültem a kanapén.. A fejem valahogyan az ölébe került! Ravasz, de nem bánom!

-Mit csináljunk??-kérdezte unatkozva...

-Olvass! Én pedig elképzelem! -felnevettem, amint elmosolyogta magát..

-Vagy akár játszhatjuk fordítva is! -mosolyogva nézett rám...

-Nem ér! Én találtam ki!-lebiggyesztettem ajkamat...

-Igen, ezért is fogod te olvasni!-felállt és a homlokomhoz hajolt adott egy puszit..

Nyakkendőjét elkapva akadályoztam meg, hogy felegyenesedjen!

-És, ha nem teszem??-kérdeztem suttogva..

-Akkor kénytelen leszek,erre folyamodni! -kezét nadrágom szíj részéhez vitte, míg a másikkal felmászott a kanapéra, így felettem volt...

-Mennyire hihetőek a célzásaid??-kérdeztem és még el sem engedtem nyakkendőjét...

-100%-osan!-lehajolt ajkamhoz néhány centire, majd ténylegesen elérte célját, amit viszonoztam... 

Először lassan, de szenvedélyesen csókolt, majd utána ajkamat elengedve egyenesedett fel és kilazította nyakkendőjét, majd ismételten ajkaimhoz kapott.. Kezeimmel az ingét kezdtem el kigombolni lassan.. A nadrágom szélénél pihenő kéz, feljebb húzódott és a pólóm -helyesbítek, pulcsim - alá nyúlva kezdte gyengéden simogatni az érzékeny bőrt.. Én pedig az ingtől megszabadítom felső testét és a kanapé elé tettem le. Most érzem igazán tisztának magam! Szép dolog a szerelem, de küzdeni kell, hogy remek életed legyen az mellett akit igazán szeretsz!