[[Cselédlány × BTS Fanfiction]]

Act 38

Egészen a szobámig sétáltam, amikor megfogta valaki a derekamat és beljebb vonszolt... Erőtlenül éreztem magam, nem is tudtam ellenkezni, meg persze nem is akartam...

-Tudom, hogy sokszor megbántottalak! Engedd meg, hogy jóvá tegyem!-leültetett az ágyra és előttem térdelt le...

-Hagyj! -dobom el magamtól...-Rosszul érzem magam! -lehunytam a szemem és a fejem után kaptam...

-Jó... Feküdj le! -suttogta...

×××

-Hogyan...??-kérdeztem vissza rémült tekintettel...

-Ahogy hallottad! ... Jót tesz a pihenés! Most pedig tedd azt, amit mondtam és feküdj le! -magyarázta...

Nem mozdultam, csak értetlenül meredtem rá, aminek a reakciója, hogy lassan fölém emelkedett, amivel leterített, miközben a karomra fogott...

-Szépen kérlek rá... Ne tedd!-erőlködtem..

-Hányszor kell még bebizonyítanom.. Nekem csak TE létezel! -suttogta...

-... Tényleg??-halvány mosolyt vonszoltam szám sarkára...

-Minden szavam igaz! -suttogta, miközben lejjebb hajolt ajkamhoz, amikor megéreztem meleg lehelletét, azonnal "elvakított"...

-.. Hinnem kell neked??-kérdeztem elfojtott hangon...

-Most gúnyolódsz??-mosolyogva kérdezte, majd elengedte karomat és mellkasához nyúltam...-Mindig is rólad álmodom! Te vagy az, akit igazán magamhoz veszek! -egyre közelebb és közelebb hajol hozzám...

Keze vándorútra tér és minden egyes zúgot felfedez... Pólóm alá nyúl! Ott a bőrt gyengéden érinti és simítja, amitől beleremegtem, de csak sóhajtoztam...

-Bebizonyítom, hogy nekem csak te kellesz! ... Szeretlek Eun Ji! -ajkaimra tapad, mielőtt még válaszolnék...

Kezemet elengedi, viszont én sem vagyok rest, így a nyaka köré fonom karomat és szorosan magamhoz húzom.. Amelyik kezével az oldalamat simogatta, elkapta és magához emelte, így egymásba voltunk "fonódva", ha ezt lehet így nevezni! Ajkaival csak úgy tépte az enyémeket. Pár pillanat múlva, már elhúzódott tőlem milliméterekre, hogy éppen a szemembe tudjon nézni..

-Most már elhiszed??-kérdezte motyogva..

Csak nyeltem egy nagyot és csak meredtem a barna szemeibe.. Viszont nem sokáig tudtam benne gyönyörködni, mivel újra ajkaimhoz hajolt és ismételten "falni" kezdte.. Viszonoztam és lehunytam a szemem, viszont a karomat lejjebb engedtem és nem a nyaka köré fontam.. Derekamat két kezébe vette és felültetett, ahogy magát is.. Teljesen az ágytámlájának döntött, majd szorosan nekem nyomta magát és egyik kezével a fejem mellett támaszkodott... Másikkal pedig a pólóm alját fogta meg! Lassan és gyengéden kezdte feljebb vonszolni.. Elengedte ajkam és a sajátját harapdálta...

-Ne harapdáld! Sebes lesz! -lenéztem, hogy ne hagyjam magam újra abba kerülni, amikor belenézek a szemébe..

Hasamhoz ér jéghideg kezével, mire megugrok hirtelen... Lihegve kapkodta a levegőt és összeszorított szemekkel közelítette meg nyakamat, amire csak egy puszit nyomott...

-Sajnálom! Nem bírom, hogy ...-nyelt egyet..-Hogy pirosra szívjam ki! ... Az nem én lennék! -most sem nyitotta ki a szemét...

-... Én kérlek rá! -jelentem ki hirtelen, mire hátrébb ment és nagy szemekkel nézett rám...

Megfogtam a kilógó tincseket és elsepertem... Nem érdekel, mi lesz velem! Érezni akarom a szerelmet, amit akkor nem tehettem! Most az egyszer szeretnék szabadnak érezni magam, amikor nem függök senkitől sem! Közelebb jött és kezelésbe vette a nyakamat... Sóhajtottam... Gyengéden érintette puha ajkait a nyakamra.. A pólómat seperc alatt leszedte és a sarokhoz dobta..

-Feküdj le inkább! Hideg a fal!-mosolyogni kezdett...

Engedelmesen az ágyra feküdtem és fölöttem volt... Tarkójára tettem bal kezemet, míg jobb kezemmel arcára simítottam..

-Mondtam már, mennyire vad lettél??-kérdezte a fülemhez hajolva...

-Életemben először érzem magam szabadnak! -válaszolom...

-Tetszik ez az éned!-ajkamhoz hajolt és csókolt meg...

×××

Lassan már teljes ruházatunk a padlón köt ki. Már csak a boxere maradt hátra, de... Az még odébb van..

-Pihenjünk, holnap munka! -puszilt arcomon..

-Pólómat visszakaphatom?? -kérdezem félénken...

-Miért?? Így is...

-Csak fázom! -szakítottam félbe...

Felkaptam a földről és magamra vettem.. Befeküdtem az ágyba és oldalra feküdtem, majd lehunytam a szemem és már el is aludtam..

×××

Reggel kinyitottam a szemem és a tollpihék csikolták az orromat.. Kezemmel odakaptam és megvakartam!

-Jó reggelt! -suttogta, miközben rám hullajtotta a pihéket...

-Jó reggelt! -mosolyogva néztem rá..

A takarót sikeresen lerugtam magamról még az éjszaka... Ügyes vagy, Eun Ji! ... Lehajolt és megcsókolt... Viszonoztam gesztusát és csak úgy csókolóztunk, mint múlt éjjel! Abbahagytuk és felemelkedett, majd az ajtóhoz sétált!

-A reggeli hamarosan készen van!-mosolyra húzta a száját és már elillant a látótávolságból...