Kétezer szív dobban,
a versekben.
Ugyan úgy itt vagyok,mint akkor a kezdetben.
Kétezer lélek,nyugszik a lapon,
imára pakolok mint az első napon.
Mikor könnyekkel néztem
végig a halott tájon.
Magamat bántottam,hogy nekem
is fájjon.
Szegényekért hisz végig
maradok mert ígéretet tettem,
hogy mindet mit látok
leírom a versben.
Kétezer hang száll az égig
hisz megmondtam az eléjen
itt maradok végig
Nem vagyok az amit te látsz,
rakd fel a téteket,csak játsz.
Hiszen ha eljön a napja,
sors mindenkinek vissz adja
Hisz jó út de eggyik sem lett
Farkasból bárány nem törhettek meg
