Minden verseben,
újabb rosszról írok.
Mikor már az ég is szürke,
nem kellenek már a kínok.
Amíg lábra tudok álni,a versektől nem fogok megválni.
Ülve viszem végbe,hogy ami
megvan írva nekem az égbe
Azt áttadom a lapnak,s esőben táncolva örülök az éjszürke napnak.
Véremet adnám a népemért,
Ki ha kell,meg ért soha nem kért,mégis adott
Miattunk újra kezdeném az elveszett napot.
Talán egyszer nekem is lessz,egy szép nagy házam
Egyszer talán megkapom azt amire mindíg is vágytam
Átlagos gyermek ki valaki akar lenni,némán titkon a fájdalmat szeretni
Csak kattog a gondolat,hogy a tollal olyat tennék........
