Megírtam az "Ébredjetek"
című versemet.
Háború gondolata marcangolja
fagyott lelkemet.
Nem akarják már megszüntetni
mi lehúzza szegény embert?
Mi oknál fogva birtokolják a tengert??
Minden "igaz mondó politikust
fel álítanék egy székre.
Töltött fegyver a kézbe,vesszen az ellenség.
Lázadó vagyok,míg a
szívem dobog még.
Addig bennem az igaz élet szava ég.
Miért van ők,hisz csak ők a
gondot okozzák. Feszültséget eleve súlyosan fokozzák.
Nem félek tőlük. S nem is érdekel
De Scapy előttük sose térdepel
Elmondtam a versekben,hadják békén a szegény népet. A harag bennem fokozódik s egyre jobban éget.
Nem hat meg a háború,nem hat meg a sok koszorú.
Szóltam legyetek velem,ti legyetek a sokadik kezem.
Bajtársak tudom féltek,kis zugban nyomorban éltek.
Ébredjetek utoljára kérlek titeket
Utoljára kérlek,nyújtsatok segítő kezeket.
Jelezzétek ha velem vagytok,s nem riadunk meg soha.
Legyen az ellenség,bármennyire mostoha.
Szabadság,haza szeretet.
Béke,s jó lét.
Nyugodt álom,már csak
a napot várom.
Gyertek velem,mutassuk meg,hogy nem félünk.
Hisz valjuk be,
napról napra élünk.
