Mikor azt hiszem,
hogy már minden jó.
Jön a zúgó árral,a gondokkal telt folyó.
Feladom ezt is. Pusztítanak a napok mint a pestis.
Nem lessz több versem. Elvette az élet ettől is a kedvem.
Feladom! Hisz éj fekete a nap.
Ahogy írom-e sorokat,úgy tépi fel a sebeket a lap.
Csak azt nem látjátok,
hogy démonok hada sebzi a lelkemet
Szőttem a terveket,
szőttem az álmokat. De senki nem volt ott aki támogat
Gúnyolódtok rajtam eleget,hogy miért írom éjjelente sírva a versemet.
Nincs bennem semmi érzelem.
A szeretet halott,üres lelkemen uralkodik a félelem.
Minden éjjel a magány dúdolja fülembe dallamát
Ha egyszer te is hallanád,
megértenéd amit mondok
Hogy a sötét árnyak suttogják fülembe: SOSEM LESZEL BOLDOG
