Üres vagyok belül,
bennem a magány hegedül.
Bele fáradtam a sok maszkba,
megyek délre,húzok a faszba.
Úgysem ismert soha senki,
nem akarok a tömegben egy hang lenni.
Nem hiszek a szívárvány színekben
Nem látok mást,csak haragot szívekben
Hagytam,hogy vigyen az ár,
hosszú út végén a magány vár.
Próbáltam szeretni,próbàltam nevetni
De a csalódás miatt,maszkom
nem tudtam levetni.
Várom már a halált nagyon,
hisz szeretet pénzbe kerül,s nálam
nincs semmi vagyon
Ágyon fekve,minden este,hegekkel
borított a szerző egész teste.
Nem értem miért,ugyan
miért élnék vagy kiért?
Minden nap sötétség,rég
nem süt a nap
Gyenge vagyok,mint a
könytől ázott lap.
