Szüleimnek
Apához szól a versem. Nehezen találok rímeket,de mégis ehhez van kedvem.
Terelget rossz útról jóra. Dolgozik értem,hogy télen ne járjak mezítláb a hóba.
Bárcsak örökké velem lenne,söröznénk is ha lenne hozzá kedve. Nehéz neki néha,látom fáradt tekintetét. S néha fáradtan emeli fel munkára a két kezét.
Mien voltam apa régen? Mien voltam amikor a csillagom nem ragyogott az égen?
Mesélj katona dolgokat kérlek ahogy tetted régen
Anyához szól a versem. Nehezen találok rímeket de ehhez van kedvem
Reggelente iskolaba készített,ételt csomagolt nekem. Megpuszilt majd mondta: Nőlj nagyra nekem szép gyermekem.
Vigyázott rám ha beteg voltam Megszidott ha suliból ötöst hoztam. Folyton vicceltem vele,s olykor buta voltam. Hogy lássa bánt ahogy velem viselkedtem ajándékul neki csokit hoztam.
Mien voltam anya régen? Mesélj anya vártal engem ébren?
Nem kértem ezt az életet mégis meg kaptam. Magam mögött- e pár kósza sort hagytam.
Álmatlan éjszakák,örömteli reggelek. De mégis örülök,hogy veletek élhetek..
