Könnyem áztatja a párnám
Esti maradék,melegszik a kályhán
Az ajtó csukva,jönnek a versek
Zene szól,rímekbe magamnak
mesélni kezdek
Kopognak a szürke napok,
napról napra magányosabb vagyok.
Majd ha napokig nem
látsz több versem
Életemet ismét előröl kezdem
Pár napig éljek még,
hisz örömmel várom, jöjjön a vég.
Sosem fogod áttélni milyen
a feltépett seb
Rosszul vagyok,úgy érzem magam
mint egy kivert eb
