A síneken egy ártatlan test..
Rideg arcal fagyos képet fest.
Mikor robog a vonat,marad utána
az élettelen test
Még egy ártatlan élet folyt el
az utca kövén
Vércseppek halmaza jelen meg
az ártatlan rózsa tövén
Életek százai merülnek a kútba.....
felkavaró történetek húznak vissza
a múltba
Ismét előkerülnek régi akták...
Engem ez visz előre,égiek ezt adtàk..
Megírtam számtalan versemet...
èl a remény bennem nem veszi el kedvemet...
Figyeljünk mert az ördög körbe jàr...
Nem szól..csak évekig vár...
Más úgy ébredni,hogy senki nem szeret..
Éveken átt csak a magány vezet...
Csendben várod a vègszót...
vonat hangja oldja el a bèklyót...
