Olyan volt a szavad,mint a bomba
Egy lépéssel küldtél porba.
Érzem még illatod,mit
a bőröd párnámon otthagyott.
Fájnak a napok,nagyon
alig élek,csak vagyok,szeretet
az igaz vagyon.
Minden éjjel,téged várlak
repülnék de szakadtak a szárnyak.
Sötét van,ridegek az árnyak
Messze szálnak a vágyak.
Nincs fény többé, így válunk
lassan szürke köddé.
Porból sàrba,sárból földbe
szeretni fogsz ezt ígérted örökre.
Nincs már hazám,sem kedvesem
itt vagyok hon nélkül csendesen.
Nem volt más,nem nem
utolsó leveled tartom kezembe.
Akkor is maradok ha elfogy az erő
ha legvégül nyakamba szakad a tető
Pusztulnak a napok,halgatag falakkal
taszìt a tükör,itt maradtam
egy szürke alakkal
