Próbáltam megölni a bennem
élő szörnyet
Próbáltam kirekeszteni a sok
gyűlölet könnyet!
A gyötrődés bennem
az nem mostani
S egyszer azt vettem észre,hogy nem tudok mit mondani.
Saját magam fogja vagyok,bilincsbe verve van a kezem.
Minden nap a hakdokló lelkemet reménységgel mérgezem
Nem akarok maradni ebben a
zajos mocsokban
Egyedül áltam a sötétben s
csendben zokogtam
Szobám lett a menedék,
falon túlra félve megyek,
rettegek csak bántva ne legyek!
Követnélek téged csak
vezess tovább
Csak ismét láthassam lábad nyomát.
