Előtted emelem a kalapom
Előtted ki-e verset olvasod!
Mi visz előre? Tán akarsz látni
egy szebb holnapot?
Hogy kapsz újra erőre,ha
az élet eltipor?
Hogy tudsz álva maradni,mindenkor??
Hatalmas szív,mely így szenved
nem,hogy mosolyogni,
de élni sincs kedved.
Halgass meg kérlek,
figyelj szavamra
Ha a lelked puszta s kopár mint a szavanna.
Esőt hozok,melyből új
élet töri az utat.
Itt vagyok én,ki utat mutat.
Ha lelked fagyos s hideg,
mosolyod gyilkos,oly rideg.
Nem telik el úgy nap,
hogy ne rejtnéd ami majd széttép
Nem minden rossz,van sok szép.
Ne add át magad a szürke napnak
Maguk mögött sùlyos sebet hagynak
