Utcán egy gyermek,
tőlem segítséget kért.
Szegény a szegényekért.
Az emléke most is bennem él
Hisz nekem sincs másom
a rongyos szívemnél....
Pár kopott érmét,adtam én.
Ma is emlékeszem a gyermekre,szeme sötét mint a szén.
Ruhája foltos,itt-ott lyukas
Haja rozsda,s bozontos.
Oly szegény volt,oly árva.
Egyedül bolyong világot járva.
Koldusbotra jutottam,szívem
ki kéreget.
S szakadt ruhában
bámulom a kék eget.
Álmaimban mézet csepegtetnek a kiszáradt ajkamra.
Kemény föld a nyughelyem,
nincs paplan mely melegen betakarna
Szegény a szegényekért,s ha a könnyem a földhöz ért.
Messzi távolból,szívem haza tért
