Nem hiszek már ebben,
nem látom értelmét a versben.
Sok dologról írtam
hisz nem ment könnyen
Összetörve áltam s hullot a könnyem.
Láttam könnyeket,
örömöt s bánatot mint a sólyom ki a fogságban is szálhatott.
Sose voltam olyan aki oltogat,
sosem pakoltam másra a gondomat.
De mielőtt befejezném,áttszúrom a töltő tollal a torkomat.
Félek,hogy kudarcba
fullad az összes tervem.
Ha mesélnem kéne,hol is kezdjem?
Annyi harag járja
átt a szívemet
Hogy évek óta nem látok színeket.
Jó dolgkra várni kell de ugyan mennyit?
Hol van ő,aki a bánaton kicsit is
enyhít!
Hitem ami megmaradt örökre
S boldogan megyek majd a gödörbe.
