Eltel az est nagyon is lassan
Itt ül a bánat,fülembe súg egy dallamot nagyon halkan.
Bejött az ajtón nem kérdezett
minden éjjel ő az aki mérgezett.
Ember vagyok,talán egy emlék
Szeretve vagyok,vagy csak lennék?
Hiányzik a vessző,az i-ről a pont
Mond hol van ő,ki falakat bont!
Éjjel sétálva temetőn átt,
áttölve őt s minden fát.
Itt volt évekig csak csendben várt
Nem mutattam de nekem is fájt
Hogy rám évekig várt.
Elfutnék ha lehetne,
nem vennék többé gitárt a kezembe
Nem írnék halálról többé a versekbe.
Ha picit jobb,egyből bele szól a kedvembe.
Egyedül itt hagy bele
dobva egy verembe
Jön az ütem,szavak a fejembe
Előkerül papír s toll van már a kezembe
Ital helyett,dalokat írnék.
S talpon maradnék amíg bírnék
Halk szó,mely bennem él évek óta
Hiányzik a remény,s a boldog nóta
Minden versem,új napra ébred.
Pici madárként bennem élne
Nevemet hagyom hátra,
pár kósza betű
Rideg dallamot játszik
a koporsómnál a hegedű.
