Éjjelente sírva néztem az eget..
Múltra gondoltam,hol szenvedtem eleget
Mikor az eső is égette az arcomat...
Éjjelente vívtam szélmalom harcomat.
Kudarc fekete mély vermében..
visszhangzott a gúnyos kacaj,a
királyok sötét termében..
Magányos farkas dühösen vonyít..
Bilincsbe vertek,a lánc nagyon szorít..
Emlékek rántanak vissza a múltba..
Törvények százai kötnek gúzsba.
Döglegyek sokasága köpnek a húsba.
Magam hoztam létre a szörnyet...
ítélj miatta..hisz átt írtam a könyvet
Emlékszem s érzem,hogy a szívem mélyèn tartom a sebet..
Pásztor..ki elüldözte a nyájat őrző ebet.
Nyílik az ajtó csattan a kilincs..
Kopogtat a rendőr kattan a bilincs..
Kérdem én hol a finish..hol van a rajt?
Ki az aki engem az úton hajt.
Itt vagyok nektek..itt vagyok én..
Egy maszkban állok ki a szegényekért
a világ tetején.
