Hiába szólok hozzád.
Nem nyìlik válászra a szád
Esős nyári nap.
Szakadt sárga már-e lap.
Mire írtam utolsó leveled...Soha nem látjuk már csillogó szemedet.
Penge, üveg marcangolja a kezedet.
Soha nem látjuk már a csillogó szemedet.
Szeretnéd szeretni azt akik szeretett
Szívedből adtál,mindenkinek hatalmas szeletet.
Egyre jobban folytogat a gondolat.
Hogy saját magadnak vágd átt a torkodat.
Agyadat az öngyilkosság gondolata molesztálja
Haza érve a lelkedet gyilkosok hada várja.
Sötét lények az élnek rajtad járva.
Így lett a lelked üres sötét s árva
