Sok fajta magány létezik...
verseidet vérrel mérgezik..
Nem adhatom fel...van még dolgom..
Apura s tesókra van mèg gondom..
Egész nap körbe vesz a négy fal...
nem érek semmit,ez az érzés felfal..
Semmit se ér a pénz és a világ...
Hatalom a siker,az elmondott imák..
Sokszor ültem a parkban mikor esett...
írtam buzgón a versemet,s
gúnyolódók hada lesett.
Drogok a versek...mámor a szó..
fekete álmaim,fehérek voltak mint a hó
Sok ember vesz körül,de egyedül vagyok
Várom végszót..mikor végleg meghalok..
Minden álmom szerte foszlott...
Mikor az Isten megmutatta
nekem a poklot
Megígértem,hogy vigyázok magamra..
Bánatom írtam a sötét falakra..
Pedig tudok szeretni...becsülni...
programnak a csillagok alá leülni..
Akartam szeretni,és vezetni..
Magány maszkjait levetni....
