HOME h.s. (hungarian)

21. Fejezet

És talán így is volt.

Halkan felnevettem, mikor éreztem, hogy combjaimat fogva kel fel óvatosan a földről, majd mikor már két lábon és stabilan állt, lábaimat összekulcsoltam dereka körül, tenyerei így ismét szabad úton fedezhettek fel újra és újra minden egyes vonást a testemen.

Egyik kezemmel a hajába túrtam tarkójánál, míg másikkal erősen kapaszkodtam vállába. Hangosan felmordult, mikor meghúztam haját és léptei érezhetően gyorsabban vezettek minket a hálószobája felé.

Az egész testem bizsergett minden egyes érintésétől és a gyomrom összerándult az izgalomtól, mikor lábával kijjebb nyitotta szobájának ajtaját. Pár másodperccel később a puha matracra zuhantam Harryvel együtt, ajkaival végigjárva nyakamat, ismerve már jól azokat a részeket minden egyes porcikámon, amitől a falra tudnék mászni.

És elvesztünk egymásban, már vagy ezredszerre ezen a hétvégén.

***

Már sötét volt, mikor felébredtem.

A takarót a nyakamig felhúztam, teljesen belesüppedve a matracba, jólesően visszacsukva szemeimet. Hátamra fordultam és kezemet magam mellé téve kerestem Harry erős mellkasát, de legnagyobb meglepettségemre, egyedül feküdtem az ágyban.

Mélyet sóhajtva nyitottam ki szemeimet, ezúttal a plafonra bámulva, majd lassacskán felülve az ágyban, gondosan magamhoz szorítottam a takarót.

Az ajtó résnyire nyitva volt, Harry hangja alig hallhatóan szűrődött be a szobába.

Homlokráncolva húztam fel térdeimet mellkasomhoz, könyökömmel megtámaszkodva jobb térdemen.

Talán Anne és Robin hamarabb hazajöttek?

Az arcom azonnal elvörösödött, belegondolva a lehetőségbe, hogy benyitottak a szobába, míg Harryvel békésen aludtunk teljesen egymásba gabalyodva, egyetlen ruhadarab nélkül a takaró alatt.

-Halle...nem...- szemeim elkerekedtek a név hallatán és még a vér is megfagyott az ereimben. Harry halkan káromkodott valahol az ajtó túloldalán, és ekkor vált világossá, hogy telefonált.

Hallevel.

-Igen, tudom... Sajnálom, tudom... Tudom, hogy szólnom kellett volna.- beszélt vele továbbra is, a szoba pedig hirtelen forogni kezdett körülöttem, ahogy Harry hangját hallgattam.- Holnap? Oké... Igen... Én is téged... Szia.- és aztán csönd lett, miután Harry hangosan felsóhajtott.

Én is téged... Vajon mit mondhatott Harrynek, amire ezt válaszolta? A gyomrom hatalmasat bukfencezett a lehetséges variációk gondolatára és egész testemben remegni kezdtem.

Mielőtt még mélyebben belegondolhattam volna a félig hallott párbeszédbe, Harry az ajtóban állt, meglepve pillantva rám a sötétben, kezében mobiljával.

-Hello hétalvó.- meglepett arckifejezését felváltotta halvány mosolya és az ágyhoz sétált.

A mobilt az éjjeliszekrényre tette és velem szembe ült az ágy közepére, míg én hevesen zakatoló szívvel követtem minden mozdulatát.

Tenyerét arcomra simította, hüvelykujjával gyengéden simítva végig bőrömön, míg zöld szemei csillogva vájták bele magukat enyéimbe. Közelebb hajolt, tekintetét ajkaimra vezetve, de reflexszerűen húzódtam el csókjától, keze pedig ölébe zuhant arcomról.