Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Első

Már amikor felkeltem, amikor kiléptem a ház ajtaján, már akkor tudnom kellett volna, hogy az aznapnak borzalmas végkimenetele lesz. Kikeltem az ágyból, azzal a lendülettel rúgtam bele valamibe, és még sorolhatnám. Út közben, ahogy kerestem az esernyőm, hogy megóvjam magam az épp eleredt esőtől, vettem észre, hogy az ebédemet is otthon hagytam.

Ami csak tudott, elromolhatott, így már számítanom kellett volna a legrosszabbra.

Amint beléptem az iskola épületébe első dolgom volt a szekrényemhez sietni, és megválni ázott szövetkabátomtól, és szitkozódni egy sort, hogy ez is annyira tipikus. Egyszer nincs otthon apa amikor elindulok iskolába, és minden elromlik.

- Case! - Leigh szinte másodperceken belül talált meg, tökéletesen felöltözve, ahogy azt mindig is tette - Woah... - nézett rajtam végig - Rossz reggel? - válaszul nem túl szépen bámultam rá, mire felnevetett, ezzel az én arcomra is mosolyt csalva. Eközben próáltam kicsavarni az esővizet hullámos, piszkos szőke hajamból - Na, gyere, rendbe szedlek.

- Rendben vagyok. Csak hagyd, hogy megszáradjon a hajam.

Hiába éltem Kanadában, minden gimnáziumra tökéletesen illet az 'Amerikai tinifilmekbe való skatulyázás". Bármikor, ha végig néztem az embereken akik elhaladtak mellettem, szinte hallottam azt az idegesítő aláfestő zenét, és a főhős hangját, ahogy besorol mindenki; ott a szemüveges gyík, a menő lányok olyan rövid szoknyában, hogy a bugyijukat látni, a középkategóriásokat, és persze Mendeséket.

Minden iskolában van egy pár srác, akik pont olyanok, mint Ők.

Akik akármit csinálnak, sosem piszkálják Őket, akik okosak, pedig azt az érzetet keltik, hogy semmit nem tanulnak, akikért mindenki mindig oda van. Isten ments, sosem voltam az a csaj akit ők piszkáltak, hála Leigh barátságának, én még viszonylag népszerűnek is számítottam, és álltalában ezek az emberek mind össze tartanak. Hát nálunk nem, amikor csak tehettem kerültem a három srácot, Nash, Cameron, Leigh bátyja, még egészen elviselhető társaság voltak, sőt, néha kifejezetten szórakoztatóak voltak. Aztán ott volt még Justin és Matt, velük még tényleg, jóban is voltam, legközelebbi barátaimnak számítottak. Shawn sokkal jobban idegesített, pedig barátaihoz képest, még keveset is beszélt.

- Szóval, - rántott vissza a valóságba Leigh hangja, miközben sétáltunk a termünk felé, túl esve a hajam összerakásán - akkor suli után megyünk?

- Nem tudok. Apa kitalálta, hogy valami nagy bejelenteni valója van, úgyhogy otthon kell lennem.

- Huh. A helyedben félnék.

- Tudod kit ijesztgess.

Mikor beléptünk a terembe, ahol nemsokára kezdődött az első óránk mosolyogva intettem minden ismerősömnek. Hiába voltam elvileg népszerű, inkább csak Leigh társaságát viseltem el, nem szívesen barátkoztam olyanokkal akiket nem ismertem.

Ledobtam magam a leghátsó sor egyik padjába, és telefonomba mélyedve hallgattam Leigh élménybeszámolóját a hétvégéjéről, legközelebb csak a nagy hangoskodásra kaptam fej a fejem.

Megjött Shawn, és a sleppje.

Kelletlenül húztam el a számat, míg barátnőm már fel is ugrott a padomról, hogy üdvözölje barátait, velem ellentétben, Ő nagyon is kedvelte nem csak az évfolyam de az iskola legismertebb tanulóit.

- Jó a hajad Evans. - közölte rám sem nézve mikor landolt a mellettem lévő pad székében - Hányas évek divatját is követed?

- Kérdezd a fodrászod Mendes, Ő ad ilyen írtó jó divattippeket.