In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

56.rész

Theodore Nott szemszöge

Visszaérve a buliból bekísértem Lindát a szobájába, majd elköszöntünk s visszamentem az én szobámba. Bemenve a szobába nem láttam semmit mert sötét volt. Ledobtam az ágyamra a kabátom s elkezdtem kigombolni az ingem, majd le is vettem s mentem, hogy feküdjek le. Az ágyam mellett felkapcsoltam az éjjeli lámpám, mire majdnem szívrohamot kaptam, ahogy megpillantottam Rebecca-t, ahogy alszik az ágyamba.

-A k*rva élet!-kiáltottam ijedtemben, majd szétnéztem, hogy vajon Mattheo hallotta-e, de ő kivolt ütve, szerintem egy atombomba se ébresztené fel. Hülye f@sz, ma majdnem betörte az orrom, ha felébred majd én ütöm ki.
De most hol aludjak, a földön? Rebecca belehalt volna, ha Mattheo mellé fekszik. Jaj, hogy is felejthettem el? A fiatalok haragba vannak..
Bementem a fürdőbe letusolni, s mikor jöttem volna ki az ajtón Mattheo-val mentem szembe.

-B@szki, még a szellemek is hangosabban járkálnak nálad. -mondtam idegesen.

-Honnan tudtam volna, hogy hazaértél? Na állj félre. -mondta Mattheo s bement a fürdőbe.

-És ez most hogy lesz megoldva, hm? Ketten alszunk?-kérdeztem ironikusan s kissé idegesen, még az ajtóban álltam.

-Theodore ne idegesíts, még félig alszom.-ásított egyet Mattheo.-Aludj Lindánál.

-Linda szobája szerinted mi? Hajléktalan szálló? Rebecca mit keres az én ágyamban, a tiédben már nem fért el vagy mi?-kérdeztem.

-Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd a helyzetünket. -forgatta a szemeit Mattheo.

Erre becsaptam a fürdőszoba ajtaját s kimentem a szobából idegesen. A helyzetüket, hát ez jó.
Bekopogtam Lindáékhoz.

-Hát te?-nyitott ajtót Linda.

-Foglalt az ágyam. Itt alhatok?-mosolyogtam.

-Persze. -mosolygott s bementem.

Rebecca Bennett szemszöge

Reggel arra ébredtem, hogy Mattheo-ék szobájában vagyok, Theodore ágyában, s pont rálátok Mattheo ágyára, aki még mindig aludt. Aztán eszembe jutott minden, a tegnap este.. az, hogy megcsókolt. Te jó ég. Vajon emlékszik rá vagy túl részeg volt?
Láttam, hogy Mattheo is kezd ébredezni, erre felálltam s bementem a fürdőjükbe.
Kis idő múlva mire kijöttem onnan, Mattheo már vette fel az egyenruha ingjét, órára készülve. Aztán rám nézett.

-Jól aludtál?-kérdezte halkan, nem tudta mit tudjon mondani.

-Igen. -feleltem egyszerűen, erre elnézett.-Te?

-Én is. -nézett ismét rám. Olyan kínos volt ez az egész.

-Akkor most megyek is. -mondtam zavartan s vártam a válaszát, de nem mondott semmit.
Ezért ki is mentem. Visszamentem a szobámba s felvettem az egyenruhám s mentem az órára. Aztán megérkeztek Mattheo-ék is s leültek. Aztán óra végén mindenki kiment a folyosóra s odajött hozzám Adrian.

-Szia baby, gondoltam segíthetnél kicsit bájitaltanból, láttam neked jól megy.-vigyorgott s átkarolta a vállam.

-Mit segítsek abból?-kuncogtam.

-Például szerelmi bájitalt készíthetnénk, s meg is ihatnád. -vigyorodott el még jobban.

-Te hülye vagy. -kuncogtam, erre megjelent Mattheo s felkönyökölt lazán Adrian vállára.

-Tesó, készítsek én neked egy szerelmi bájitalt?-kérdezte gúnyosan.

-Nem tőled kértem segítséget, Riddle. Te úgy tudom inkább a méreg italokban vagy jeles. -kuncogott Adrian.

-Azokat is csak neked készítenék.-mondta Mattheo s ellökte Adrian-t a közelemből.-És ha mégegyszer a közelében látlak akkor nem lesz szükség méreg italokra, mert én öllek meg.

-Volt ki tanítson az ölésre is. -mondta Adrian gúnyosan Voldemortra utalva.
Erre Mattheo idegesen nekiment s meglökte, de utána siettem s megfogtam a karját visszatartva őt.

-Mattheo, hagyd. -mondtam idegesen.

-Kinyírlak b@zdmeg!-kiabálta Mattheo a távozó Adrian után.

-Mattheo!-fogtam szorosan a karját, erre idegesen rám nézett.

-Mekkora rohadék. -mondta idegesen.

-Te is az voltál, amikor az apámat gyilkosnak nevezted. -mondtam, de nyomban megbántam, nem kellett volna
felhozzam.

-Tudom, hogy az voltam. -mondta rám nézve. -Csak bántani akartalak.

-Tudom. -mondtam.

-Viszont a te apád és az én apám között óriási a különbség. -mondta.

-Mert mugli?-kérdeztem, majd elnéztem idegesen.

-Nem azért. -forgatta a szemeit. -Az én apám tényleg gyilkos volt, de a tiéd nem az.

-Mostmár így gondolod?-kérdeztem.

-Eddig sem gondoltam máshogy. -mondta rám nézve.

-És most mi változott?-kérdeztem.

-Sokminden. -mondta.

Erre mondtam volna valamit de megszólalt a telefonom. Anya hívott.
Azt mondta, hogy holnap megy meglátogatni apát a börtönbe, ezért utazzak haza. Majd leraktam a telefont s Mattheo-ra néztem, ő meg kérdően nézett rám.

-Haza utazol?-kérdezte.

-Igen, de holnap utazok is vissza.-mondtam.

-De valami történt?-kérdezte érdeklődve.

-Nem, csak megyünk meglátogatni apát.-mondtam.

-Oh, értem. -mondta, nem tudta mit mondjon egyebet.

-Ja. -sóhajtottam. -Kezdődik a következő óra.

Erre ő csak egyet bólintott s elindultunk órára.