Rebecca Bennett szemszöge
Órák után kicsit sétáltunk az udvaron majd kb 6 órakor bementünk a klubhelyiségbe. Pár mardekáros diák volt ott, köztük megpillantottam Mattheo-t, aki egyedül pihent a kanapén a tűzhely mellett. Nem voltak a haverjai vele. Mikor meglátott, hogy jövünk felállt és közeledni kezdett felénk.-Ti mindenhová kettesben jártok?-kérdezte Mattheo vigyorral az arcán.
-Gondot jelent ez neked Riddle?-kérdezte Astoria, pedig már akartam válaszolni, de megelőzött.
-Hé Greengrass, vigyázz, hogy beszélsz velem.-nézett szúrós szemekkel Astoria-ra, de csak szórakozottságból, nem gondolta komolyan.
-Inkább menjünk. -szólaltam meg én is s a hálókörlet fele vettem az irányt.
-Te maradj. -kapta el hirtelen a karom s visszatartott. Ezt hogy képzelte?
-Hm?-kérdeztem, próbáltam tudomást szerezni arról, hogy mit akar.
-Akkor én megyek, Rebecca, majd gyere fel. -mondta Astoria s elindult a hálókörlet felé.
-Szia Greengrass. -integetett ironikusan Mattheo, jelezve, hogy már menjen innen.
Astoria szemforgatással el is ment.-Szóval mit akartál?-kérdeztem.
-Csak megkérdezni, hogy volna-e kedved eljönni velünk Roxmortsba?-kérdezte Mattheo mosolyogva.
-Roxmortsba?-kérdeztem.
-Igen, voltál már? Itt egy kis falu, közel van a sulihoz. -mondta.
-Nem voltam még. -mondtam.
-Akkor itt az ideje. -vigyorodott el.
-Hát...nem is tudom. Késő van már nem?-kérdeztem.
Erre Mattheo elővette a telefonját s megnézte az időt.-Még csak negyed 7. Mi ennél később szoktunk menni általában.-próbált meggyőzni Mattheo.
-Hát értem, de...-mondtam volna de közbevágott.
-Ne aggódj, nem vagyunk bűnözők, jó fejek vagyunk.-kacsintott.
-Tudom -kuncogtam. -Na jó legyen.
-Szuper, légy kész fél 8-ra, oké?-kérdezte.
-Oké. -mondtam.
Aztán felkísért a hálókörletbe, majd ő is elment a saját szobájába.
Most hogyan mondjam meg Astoria-nak, hogy Theodoreékkal megyek Roxmortsba?-Na mit akart Mattheo?-kérdezte Astoria.
-Hát...elhívott Roxmortsba. -mondtam.
-Komolyan? Randizni hívott?-kérdezte Astoria.
-Dehogyis! Theodoreék is jönnek.-mondtam halkan.
-Mi? És komolyan elmész velük?-kérdezte.
-Azt mondtam, hogy megyek, de ha szerinted ez rossz ötlet...akkor maradok.-mondtam.
-Ne, menj csak. -mondta.
-De ugye nem haragszol?-kérdeztem.
-Nem. -mondta.
Aztán felöltöztem. Egy fekete bőrnadrágot és egy fehér blúzt vettem fel, a hajam kivasaltam. Egy minimális sminket készítettem el majd fél nyolcra el is készültem.
Akartam indulni, amikor Astoria megszólalt:-Vigyázz azért velük, lehet jó fejnek tűnnek, de nagy csajozósak mind, csak szóltam. -mondta Astoria.
-Jó, ne aggódj. -mondtam s kimentem a szobából.
Lementem a klubhelyiségbe, már Mattheo, Theodore és Blaise ott voltak.-Pansy nem jön?-kérdeztem, pedig reméltem, hogy még lesz rajtam kívül egy lány...
-Nincs most kedve, csak négyen megyünk, baj?-kérdezte Mattheo.
Jaj mi lenne a baj? Csak három úgymond "idegen" sráccal indulok el egy faluba, áh semmi gond nincs ezzel... ~irónia~
-Nem, csak gondoltam még jön legalább egy lány. -kuncogtam.
-Hát...Pansy-n kívül nincs más lány a társaságunkban. -mondta Mattheo. -De ha gondolod jöhet a barátnőd.
-Astoria? Kizárt. -mondta Theodore.
-Rajta kívül valaki?-kérdezte Mattheo.
-Nincs, amúgy sem jönne Astoria.-néztem szúrós szemekkel Theodorera.
-Akkor...ötletem sincs. -mondta Mattheo.
-Négyen miért nem tudunk menni?-kérdezte Blaise kissé mogorva tekintettel.
-Mehetünk négyen is. -mondtam, remélve a legjobbakat, és bízva abban, hogy bízhatok bennük.
Már ilyenkor sötétedett, s az út, ami Roxmortshoz vezetett kissé sötét s ijesztő volt. Persze gyalog mentünk, mivel mással. De kb. 10 perc alatt oda is értünk.
YOU ARE READING
In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||
FanfictionIn our Dreams / Az álmainkban Egy világban, ahol csupa előítélet és lenézés van, vajon milyen egy alsóbbrendű ember élete? Származás, alacsonyabb rendűség, aranyvér és sárvér. Vajon képesek lesznek leküzdeni a köztük lévő ellentéteket és vajon harco...