In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

24

Rebecca szemszöge
Mi még a buliban voltunk és jól éreztük magunkat, de megnéztem az órát s már éjjel 2 óra volt, ezért ideje lenne visszamenni. Mattheo a pultnál volt s italt kért, ezért odamentem hozzá.

-Nekem ne kérj. Nem megyünk vissza?-kérdeztem.

-De, csak ezt megiszom. -mondta s elvette a pultostól. -Meguntad kicsim?

Öhm, kicsim? Miért szólít így?

-Tessék?-kérdeztem, úgy tettem, mintha nem hallottam volna.

-Bocsi, kicsit sokat ittam. -kuncogott.-Mehetünk. -mondta s megitta ami a poharában volt s elindultunk a kijárat fele.
Ahogy kisétáltunk a Három Seprűből, a kijárati ajtónál 2 srác állott.

-Ez nem Voldemort fia?-kérdezte az egyik gúnyosan.
Mattheo és én úgy tettünk mintha meg sem hallottuk volna.

-Úgy viselkedik, mint valami herceg, közben pedig csak egy gyilkos, mint az apja. -nevetett a másik srác is, erre Mattheo megfordult s dühösen a srácokra nézett.

-Mattheo, nyugi. -mondtam.

-Mondtál valamit, haver?-kérdezte Mattheo felvont szemöldökkel s közelebb lépett a két sráchoz.

-Ezzel a haverozással azt hiszed menő vagy?-vigyorodott el a srác.

-Mert a te viselkedésed menőbb? A szemembe mond, ha bajod van velem.-mondta Mattheo idegesen.

-Tesó, menjünk be gyere. -mondta a másik srác, aki látszólag nem akart balhézni.

-Én kimondom a szemedbe is, azt hiszed félek tőled? -kérdezte idegesen a másik srác s közelebb lépett Mattheo-hoz.
Mattheo csak megforgatta a szemeit lenézően s tovább akart menni, de a srác meglökte idegesen, erre Mattheo sokkal durvábban visszalökte.

-Mi lesz Riddle? Most megölsz?-gúnyolódott a pasi, erre Mattheo behúzott neki egyet. Én erre felsikítottam, nem tudtam mit csináljak. Most komolyan az orrom előtt fognak verekedni?!

-Csak ha szükség van rá. -mondta Mattheo, erre a másik pali a fiúk közé állt, megakadályozva a verekedést.

-David, hagyd abba, ne foglalkozz ezzel. Ez is csak egy idióta, nagyképű aranyvérű, mint a többi. -mondta a pali.

Erre a pali aki belekötött Mattheo-ba, vagyis David, rám nézett.

-Ó, te gondolom akkor mocskos vérű vagy, ezért van bajod velem. -nevetett gúnyosan Mattheo. -Csak szégyelled a piszkos mugli szüleid.

Erre a mondatára lefagytam.. ha tudná, hogy én is sárvérű vagyok.. pfhu. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire lenézi ő is a sárvérűeket. Haragszom ezért rá..  nem tudhatja meg, hogy én is sárvérű vagyok.

-Ne merj így beszélni a szüleimről.-akart neki menni a pali Mattheo-nak, de a haverja visszafogta.

-Mattheo, gyere. -fogtam meg a karját s próbáltam elhúzni onnan.-Ne beszélj így velük.

-Ne merészelj mégegyszer nekem esni.-mondta Mattheo a palinak, s azzal elsétáltunk, de a pali utánunk kiabált:

-Hülye f@sz.

Mattheo rám nézett, én a karjához simultam, erre ő félig átölelt engem.

-Jól vagy?-mosolygott.

-Igen, és te?-kérdeztem.

-Soha jobban. -mosolyodott el, s még jobban magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.

Hamar visszaértünk a Roxfortba, felmentünk Mattheo szobájába egy kicsit beszélgetni.

-Nem nagyon bírod az ilyen izgalmakat.-kuncogott Mattheo.

-Élveznem kellene, ahogy verekszel?-kérdeztem.

-De jól vagyok. -mosolyodott el, s kezével megsimogatta az arcom.

-Ugye nem veszed magadra, amiket mondanak rólad?-kérdeztem.

-Például?-kérdezte. -Hogy egy gyilkos vagyok?

-Hát.. igen. Te mindig megkapod ezeket a vádakat. -mondtam.

-De nem érdekelnek, már megszoktam. Mondjanak, amit akarnak. -mondta rám nézve.

-Nem is ismernek. -mondtam.

-Pont ez az, szóval fogalmuk sincs mit beszélnek. -mondta.

-Igazad van. -mondtam.

-Engem csak az érdekel, hogy te mit hiszel rólam. Zavar, hogy Voldemort fia vagyok? -kérdezte.

Erre legszívesebben visszaválaszoltam volna, hogy "Zavar, hogy sárvérű vagyok?". De nem tehettem, mert tudom, hogy zavarná.

-Dehogy, engem nem érdekel Voldemort, csak te. -mondtam. -Te nem Voldemort vagy, hanem Voldemort fia.

-Igen, köszönöm. -mosolyodott el s közelebb hajolt hozzám. Erre én is elmosolyodtam s én is közelebb hajoltam hozzá. A kezét félig az arcomra, félig a nyakamra helyezte s lassan összeért a szánk, és végre megcsókolt. Már mióta vártam erre, nagyon jó volt. A nagy baj az, hogy kezdek beleszeretni és fogalma sincs a hazugságaimról, hogy hazudtam a származásomról. Félek, hogy ha kiderül, akkor nagyon megharagszik rám és megutál a származásom miatt. Valahogy elkellene mondjam neki az igazságot, de mégis hogyan? És annyira félek, nem leszek képes neki elmondani mindent...