In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

32

Leszálltunk a vonatról s a Roxforthoz sétáltunk.

-Theodore-ék merre vannak?-kérdeztem.

-Ők két napja már visszajöttek.-mondta Mattheo.

-Jaj, értem. -mondtam s hamar oda is értünk. Lementünk a klubhelyiségünkbe, s onnan a hálókörletekbe. Mattheo behozta a szobámba a csomagomat, majd felmentünk együtt a szobájába. Becsuktuk az ajtót, majd ő is lepakolta a csomagjait.

-Szeretlek. -mondta rám nézve s egy hajtincsem a fülem mögé tűrt.

-Én is szeretlek. -mosolyogtam.

-2 hete nem láttalak, olyan lassan telt az idő otthon. -mondta.

-Igen, nekem is. De ti legalább együtt szilvesztereztetek. -mosolyogtam.

-Jaj igen. De nagyon hiányoltalak. Theodore is majdnem egész végig ült és ivott. Hiányzott neki Linda. -mondta Mattheo.

-És ott volt Pansy is..-mondtam halkan.

-Meghívták. -forgatta a szemeit Mattheo.-Könyörgött, hogy bocsássak meg neki. De én mondtam neki, hogy nem tőlem kéne bocsánatot kérnie.

-Hát igen, de őt én nem érdeklem, csakis te érdekled. -kuncogtam.

-Ezt hogy érted?-kérdezte kuncogva.

-Úgy, hogy bejössz neki. Mi másért zárt volna be minket, vagy mi másért akarna szétválasztani minket?-kérdeztem.

-Ne viccelj. Pansy-vel elsőéves korunk óta ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, de semmi több. -kuncogott.

-Ez csak a te nézőpontod.-mondtam.

-Nézd, engem nem érdekel Pansy, sem az idióta trükkjei. Engem csak te érdekelsz.-mondta s a derekamra rakta a kezét.

-Igazán?-mosolyodtam el.

-Csak is te. -mondta s közelhajolt hozzám s megcsókolt, majd elkezdte a nyakam is behinteni puszikkal. Ledőltem az ágyra s ott folytattuk tovább. Ő fölém hajolt és kezeivel a combom simogatta, majd éppen a kezei mentek volna a pólóm alá, mikor valaki benyitott. Gyorsan felpattantunk mindketten. Theodore és Linda volt az.

-Ne itt csináljátok már. -kuncogott Theodore, s majd Lindára nézett.

-Mi az előbb érkeztünk meg.-mondta Mattheo kicsit kínosan.

-Én jobb lesz ha lemegyek a szobámba.-mondtam kínosan. -Később beszélünk.

-Rendben. -mondta Mattheo, s kimentem a szobájukból. Linda utánam jött.

Bementünk a szobámba.

-Elmondtál már neki mindent?-kérdezte Linda.
El is felejtettem, hogy ő tud mindenről, francba.

-Még nem. -mondtam.

-Meddig akarod még őrjíteni?-kérdezte.

-Én nem őrjítem, szeretem őt, ez nem hazugság. -mondtam.

-De minden más igen. -mondta.

-Hadd használjam ki az időt, amíg még velem van. -mondtam.

-Te nem érzel bűntudatot, amiért hazudsz neki?-kérdezte Linda.

-Dehogynem érzek! De nagyon félek, hogy elveszítem őt. -mondtam.

-Ha igazán szeret, akkor úgyis elfogad úgy, ahogy vagy. -mondta. -Látod, nekem is hazudtál és emiatt haragszom rád, de attól még mindig itt vagyok.

-Köszönöm. -mondtam.

-Csak ne húzd sokáig. -mondta.

-Nem fogom. -mondtam, de nem gondoltam komolyan. Mármint nem kéne sokáig húznom, de még nincs erőm előállni ezzel Mattheo-nak.

Később lementünk a nagyterembe ebédelni. Mellettem Linda és Astoria ült, a fiúk odébb ültek, de nem túl messze, szóval hallottuk egymást.
Pansy is besétált nagy mosollyal az arcán s leült velünk szembe. Direkt rá se akartam nézni, mert csak felidegesítene. Folytattam inkább az evést.

-Alakultok Theodore-ral Linda?-kérdezte kuncogva Pansy Lindától.

-Nem tartozik rád. -mondta Linda flegmán.

-O dehogyisnem. Jobban ismerem Theodore-t, mint te valaha is fogod, szóval jogom van tudni, ha barátnője kerül. -mondta Pansy fennhangon.

-Ha annyira jóban vagytok miért nem avat be téged ő maga?-kérdezte Linda, erre Lindára néztem.

-Nem éri meg vele vitatkoznod.-suttogtam oda neki.

-Nem illik más előtt sugdolózni.-mondta Pansy, erre Mattheo-ékra néztem, aki épp figyelt minket, de nem szólt semmit, hanem folytatta a beszélgetést
Theodore-ékkal.

-Pont te mondanád meg, hogy mit illik s mit nem?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Most miért vagy ilyen flegma? Valamivel megbántottalak esetleg?-tetette az ártatlant ironikusan Pansy.

-Na jó én ezt nem hallgatom tovább.-akartam felállni a helyemről, de Pansy megint elkezdte a mondókáját.

-A raktáros ügyben nem én voltam a hibás, nem én feküdtem le a suli legnépszerűbb srácával. -vigyorgott Pansy gúnyosan, azt hittem átszökök az asztalon és megfojtom ott helyben.

-Te még annál az ügynél tartasz?-kuncogott Astoria.

-Téged ki kérdezett, Greengrass?-kérdezte flegmán Pansy.

-Csak árad belőled a hülyeség, honnan gondolod, hogy történt aznap éjjel valami?! Csak mert te eldöntötted ezt a hülye fejedben még nem válik igazzá.-mondtam idegesen, erre Mattheo megint ránk nézett. Mostmár Theodore-ék is minket figyeltek.

-Pansy annyira unalmas vagy. -szólt közbe Theodore.

-Én most felmegyek. -mondtam Lindának s felálltam a helyemről, erre Mattheo is így tett s odajött hozzám.

-Menj csak el, Mattheo biztos utánad rohan. -mondta flegmán Pansy.

-Pansy, mostmár k*rvára állj le. -mondta Mattheo.
Erre megindultunk kifele, de Pansy utánunk szólt.

-És mi az újévi fogadalmatok? Igazzá tenni a pletykát?-vigyorgott Pansy.

Erre megálltam, hogy visszaszóljak, de Mattheo megfogta a kezem s nem hagyta, hogy visszamenjek, ezért kimentünk kézen fogva.

-Annyira idegesít. -mondtam.

-Tudom, de próbálj meg nem foglalkozni vele, jó?-kérdezte Mattheo.

-Jó. -mosolyogtam, erre megcsókolt. Majd visszamentünk a klubhelyiségbe.