In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

11

Bementem a wc-re, ott volt Pansy Parkinson, épp kezet mosott.

-Szia, te vagy az új lány, ugye?-nézett rám.

-Igen én vagyok. -mondtam.

-Mi is a neved? -kérdezte.

-Rebecca. -mondtam.

-Jaj igen. Pansy vagyok, Mattheo-ék barátja. -mondta.

-Értem. -mondtam.

-Tudom, hogy tegnap este velük voltál, hívtak engem is, de nem volt kedvem. Tudod ők ilyenek, majdnem minden este, főleg hétvégenként eljárnak Roxmortsba. Bulik is szoktak lenni, azokat szeretjük.-vigyorgott Pansy.

-Aha, azt el is hiszem. -mondtam. -Éppen keresni indultam Mattheo-t, tudod hol van esetleg?

-Nem, nem tudom, biztos az udvaron a többiekkel. Miért is keresed?-kérdezte.

-Tegnap este becsempészett egy ajándék telefont a táskámba, azt szeretném visszaadni. -mondtam.

-Telefont?-kérdezte meglepődve.

-Kedden eltörte az enyémet, ezért vett egy újat, pedig mondtam, hogy nem szükséges. -mondtam.

-Jaj hát igen, Mattheo ilyen. Tudtam, hogy valamivel fog próbálkozni.-vigyorodott el Pansy.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem.

-Tudod..Mattheo ha valamit akar, azt el is éri, nem számít miről legyen szó.-mondta még mindig szórakozottan.

-Nem tudom ezzel mire célozgatsz.-mondtam s kirohantam a wc-ről, de Pansy utánam jött, így a folyosón folytattuk tovább.

-Ugyan már Rebecca, szerinted miért vett egy új telefont? Valamivel leakar nyűgözni, hogy az ágyába csalogasson.-kuncogott vigyorogva.

-Talán tapasztalatból beszélsz?-kérdeztem, próbáltam erősnek látszódni.

-Dehogyis! Csakhogy tudd, megnyugodhatsz, Mattheo egy éjszaka után úgyis leáll, nem kell neki kapcsolat, csak szerettelek volna felkészíteni.-mondta Pansy, de érződött, hogy gúnyolódik rajtam.
Erre közeledtek a folyosón Mattheo és Theodore de előre nem vettem észre, hogy jönnek s minket néznek.

-Figyelj, nekem semmi közöm
Mattheo-hoz vagy az éjszakáihoz! És nem kell engem felkészíts semmire sem!-mondtam.
Erre Pansy félszemmel a közelgő Mattheo-ékra nézett.

-Ezt meg add vissza neki.-adtam oda Pansynek a Mattheotól kapott telefont, s azzal elindultam, pont Mattheo és Theodore felé. Hosszasan szembenéztem Mattheo-val, de nem mondtam semmit, haladtam tovább, vissza a szobámba.

Mattheo Riddle szemszöge

Ahogy végignéztem a jelenetet, s azt, hogy a telefont Rebecca Pansy-nek adta oda s azzal elrohant, szó nélkül maradtam.

-Ez meg mi volt?-kérdeztem Pansytől.

-Hallottad, nem kell neki. -nyomta a kezembe a telefont, ami már másodjára került vissza hozzám...

-De min veszekedtetek?-kérdeztem s a telefont a zsebembe raktam.

-Nem veszekedtünk! Csak ideadta a telefont, mert sehol sem kapott meg téged. -mondta Pansy.

-Hogyhogy? Hisz itt voltam a folyosón mindvégig. -forgattam a szemeim.

-Mindegy Mattheo, engedd el! -mondta hisztizve.

-Megyek beszélek vele. -akartam elindulni, de Pansy elkapta a karom.

-Ne menj, biztos nem akar most beszélni.-mondta.

-Jaja tesó, de a helyében én elfogadtam volna a telefont. -nevetett Theodore.

-Jaj te hogyne. -nevettem.-Majd veszek neked is.

-Kérlek apuci, vehetsz kettőt is, nehogy véletlen az egyiket kilökd a kezemből, vagy nekem csapd az ajtót, mint Rebecca-val tetted. -nevetett Theodore.

-Ha ha. -löktem meg nevetve.-Vigyázok ne aggódj.

-Tényleg, ha Rebecca-nak úgysem kell, nekem ideadhatod.-viccelődött Theodore.

-Álmodj kis herceg. -nevettem.

-Látod? Végre tudod a rangomat!-nevetett Theodore.
Elnevettem magam.

-Ti ketten nagyon komolytalanok vagytok, tudtok róla?-kérdezte Pansy felvont szemöldökkel.

-Te pedig túl komoly, királylány.-mondta Theodore.

-Erre most nincs időm, este buliba megyek Roxmortsba, ti is jösztök?-kérdezte Pansy.

-Naná!-mondta Theodore.

-Én ma nem. Ma pihenek. Tegnap ott voltunk. -mondtam.

-Igaz, te attól gyere Theodore. -mondta Pansy.

-Ott leszek. -kuncogott.

Rebecca Bennett szemszöge

Anyáéknak üzentem, hogy összetört a telefonom. Ha minden igaz holnap küldenek egy újat. Már alig várom. Felmentem a szobámba s ott kuksoltam egész este.