In our Dreams / Az álmainkban
Egy világban, ahol csupa előítélet és lenézés van, vajon milyen egy alsóbbrendű ember élete? Származás, alacsonyabb rendűség, aranyvér és sárvér. Vajon képesek lesznek leküzdeni a köztük lévő ellentéteket és vajon harco...
Hamar meguntam, ezért gondoltam kimegyek az udvarra. Igaz este volt, de mi baj lehet belőle? Csak nincs túl hideg. Kint leültem egy padra s gondolkoztam. Láttam diákokat, akik épp most indultak valamerre, gondolom Roxmortsba. Theodore, Pansy, Draco és Blaise is köztük volt.
-Hé, Rebecca. Nem jössz velünk?-kérdezte Theodore vigyorogva.
-Roxmortsba mentek?-mosolyogtam.
-Ma buli lesz, kár kihagyni.-mondta Pansy szintén vigyorogva.
-Gyere, nem bánod meg. -mondta Theodore.
-Kösz, ma kihagyom. -mondtam.
-Pont, mint Mattheo. -forgatta a szemeit Pansy.
-Tényleg, neki sincs kedve. Biztos unatkozik, menj fel hozzá.-kacsintott Blaise.
-Hagyd már, ő nem olyan lány.-nézett a szemembe Draco, keze a zsebében volt lazán.
-Csakugyan? -kuncogott Pansy.-!Lefogadom egyből futnál, ha hívna.
-Rosszul ismersz. -forgattam a szemeimet, s Draco-ra néztem, ő is rám.
-Mattheo egyébként sincs a szobájában, valahol idekint szivarozik. -mondta Theodore.
-Na jó, mostmár menjünk, csak az időt húzzátok. -türelmetlenkedett Blaise.
-Akkor további szép estét. -kuncogott Theodore.
-Nektek is. -mondtam s azzal el is mentek.
Kb 10 percre rá elkezdett esni az eső, így a semmiből. Majd dörgött s villámlott is. Gyorsan befutottam az eresz alá, de még mindig kint voltam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egyik ablaknál néztem az esőt, amikor éreztem, hogy valaki a hátam mögé áll, majd mellém férkőzik. Mattheo volt az.
-Eláztál?-kérdezte Mattheo.
-Csak egy kicsit. -mondtam.
-Mit keresel idekint? 11 óra van.-mondta.
-Csak kijöttem, mert unatkoztam. És te?-kérdeztem.
-Egy kis cigi szünetet tartottam, bent nem engedik.-magyarázta.
-Értem. -néztem a szakadó esőre.
-Nem tetszett a telefon?-kérdezte keresve a tekintetem.
-Mondtam, hogy nem fogadhatom el. Én is tudok venni másikat. -mondtam.
-De az én hibám volt, hogy összetört az előző, legalább engedted volna, hogy kifizessem. -mondta.
-Mindegy.- mondtam.
-És miért Pansynek adtad oda? Miért nem nekem?-kérdezte.
-Neked akartam visszaadni, de így alakult, Pansy feltartott. -mondtam.
-Mondott neked valamit...esetleg, rólam?-próbált rákérdezni, kicsit zavartan. -Csak mert bármit mond, az nem feltétlen úgy van.
-Nem mondott semmit. -mondtam.
-Az jó akkor. -mondta, kicsit rossz néven vette, hogy ennyire lekezelően válaszolok. Nem mondtam semmit.
-Haragszol a telefon miatt?-kérdezte.
-Nem haragszom. -mondtam.
-Csak, mert olyan fura vagy. -húzta össze a szemöldökét.
-Nem vagyok. Nem mentél Roxmortsba.-váltottam gyorsan témát.
-Nem, ma nem volt kedvem.-mondta.
-Hát hogyhogy?-kérdeztem.
-Ma nyugis estét akartam, az idő is rossz.-mondta.
-Hát az igaz, nekem sem lenne most kedvem menni bárhová. -mondtam.
-És akkor mihez lenne kedved?-mosolyodott el egyből, felcsillant a szeme. Jaj jaj.
-Aludni, Mattheo. -mosolyogtam, erre kissé lement a mosoly az arcáról, de újra elmosolyodott, mivel én is mosolygok.-Miért, szerinted mihez kéne kedvem legyen?
-Például beszélgetni velem idekint.-mondta.
-Ahhoz talán van. -mondtam.
-Talán?-kérdezte.
-Az nem elég?-kérdeztem.
-Nem, biztosra akarom tudni, hogy szeretnél-e vagy nem. -mosolygott.
