In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

5

Pihenés után rögtön el is indultunk a folyosókon. Astoria körbevezetett, megmutatott mindent. De azért kell idő míg mindent megszokok, hogy mi hol van. Az udvarra kimentünk, mert ott szoktak "bandázni" a diákok. Leültünk egy padra, mert nagyon jó idő volt, s beszélgettünk. Egyszer észrevettem az épület egyik sarkánál levő padokon ülő srácokat, Theodore-t s ha jól emlékszem a nevükre, Mattheo-t, vagyis Voldemort fiát, Blaise-t és Draco-t. Mattheo és Blaise a pad tetején ülve, Theodore és Draco pedig nekitámaszkodva cigiztek és beszélgettek.
Ahogy odanéztem Theodore is idenézett, így szembenéztünk egymással. Biztos tudja, ki vagyok, mármint a reggelről emlékezhet rám, vagy kitudja. Lehet már el is felejtett.
Erre elnéztem, de újra visszanéztem s még mindig bámult. A kezét felemelte s intett egyet, de olyan ironikusan, gúnyból szerintem. Erre elnéztem.
A többi srác még csak felém sem nézett, Draco mintha elbámult volna felém, de szerintem csak a tájat nézte.
Aztán meguntuk, Astoria visszament a klubhelyiségbe mert találkozik a barátnőivel, én meg elmentem a lányvécére. Mikor kijöttem a fülkéből megmosni a kezem megpillantottam Pansy Parkinson-t, ahogy igazítja a haját a tükörben. Megmostam a kezem és kijöttem a vécéről.

Másnap

Másnap siettem, mert reggel 8-kor kezdődött az első órám, bájitaltan Pitonnal. Astoria már elment, meg sem várt. Már én is úton voltam, de a folyósón jutott eszembe, hogy a telefonom ott hagytam a szobámban. (Modern Roxfort)
Visszaszaladtam, hogy elvegyem a telefonom, majd siettem órára. Már késésben vagyok, már első nap kések.. Piton biztos leszid majd...
Amikor közeledtem a bájitaltan ajtajához, fura, de nem tudtam, hogyan kell kinyitni. Egy hatalmas fából készült ajtó volt, nem volt rajta kilincs. Na jó és mugliktól jövök, nálunk otthon minden ajtón van kilincs. Közelebb mentem az ajtóhoz, hogy megvizsgáljam ez hogyan is nyílik, amikor bentről beszédet hallottam.

-Aha, mert pont én kell hülye elsőévesek után fussak, akik nem találnak el az osztályteremhez sem. -mondta az a hang idegesen s flegmán mire a hatalmas faajtó hátracsapódott, telibe fejbeütött engem. Mi a...kicsit megszédültem s meg is ijedtem, nem tudtam, hogy pont most fog valaki kijönni. Most nézem a telefonom a földre esett és betörött a képernyője. Francba!

-Jujjj, jól vagy? Nem tudom mi történt.-nézett rám...Voldemort fia, Mattheo Riddle.
A telefonom után akartam nyúlni, de Mattheo gyorsabb volt s felkapta a telefonom a földről.

-B@ssza meg, ez összetört.-mondta, de erre kivettem a kezéből s elraktam.

-Tényleg nagyon sajnálom.-folytatta Mattheo a sajnálkozását, közben folyamatosan kereste velem a szemkontaktust, de nekem bátorságom alig volt, hogy a szemébe nézzek.

-Semmi baj. -mondtam a fejemet fogva, mert nagyon fájt.

-Jól vagy? Elkísérjelek a gyengélkedőre?-kérdezte.

-Nem kell, jól vagyok. -mondtam s kiakartam kerülni Mattheo-t, hogy bemenjek az osztályterembe de a karomnál fogva visszatartott.

-Veszek új telefont, ígérem.-mondta.

-Arra nincs szükség. -mondtam.

-Engedd, hogy jóvátegyem.-mondta elállva az utamat.

-Akkor következőkor próbálj meg szebben kijönni az ajtón!- mondtam idegesen s bementem az osztályterembe, Mattheo ledöbbenve állt az ajtóban, kicsit meglepődött, de majd utánam jött.

-Eltévedt Mrs. Bennett az iskolában?-kérdezte Piton.

-Kicsit nehéz megszoknom.-mondtam s leültem egy padhoz, véletlenül Pansy Parkinson mellé.

-Ez természetes, hiszen maga még új. Na
folytassuk tovább a leckét!-mondta Piton s elővettem a füzetem s próbáltam jegyzetelni, de mind Mattheo járt a fejemben. A fal mellett ülök második sorban, hátranéztem, Mattheo középen ül a negyedik sorban.

Ahogy hátranéztem rajtakaptam, ahogy épp engem néz, így pont szembenéztem vele. Kicsit zavarba jöttem, így előre fordítottam a fejemet.
Jegyzeteltem két oldalt, majd csak figyelni próbáltam. Nem bírtam ki, úgyhogy mégegyszer hátranéztem Mattheo-ra. Most Pitont figyelte, de ahogy észrevette, hogy nézem, ő is rám nézett újból. Újra visszafordultam, s többet az óra alatt egyszer sem néztem hátra.

Aztán vége lett az órának és kimentünk ebéd szünetre.