Hétfő van. Pénteken hazautazok a családomhoz két hétig, mivel karácsony lesz.
Elmentem órára. Órán sokszor szembenéztem Mattheo-val, de nem hosszasan, mert mindig elnéztem. Szünetben Lindával beszéltünk a folyosón.-Nem fogod elhinni mi történt az éjjel.-mondta Linda izgatottan.
Nekem egész végig Mattheo-n járt az eszem, alig tudtam odafigyelni mit mond.-Theodore megcsókolt. -mondta.-Hahó, figyelsz egyáltalán?!
-Hm?-kérdeztem.
-Hallottad mit mondtam?-kérdezte.
-Öhm nem. -mondtam. -Bocsi, elgondolkoztam.
-Csak azt mondtam, hogy Theodore megcsókolt. -mondta Linda.
-Mi? Komolyan? -kérdeztem mosolyogva. -Akkor ez már biztos, hogy tetszel neki. Remélem össze jösztök majd.
-Én is remélem, kedvelem. A buliban is megvédett valami seggfejtől, annyira cuki volt. -mosolygott Linda.
-Igen, elhiszem. -mosolyogtam.
-Veletek mi van? Láttalak a bulin, köszi, hogy eljöttetek értem, de Theodore addigra visszajött. -mondta.
-Igen, mi is láttunk. Maradtunk egy darabig mi is, aztán visszajöttünk.-mondtam.
-De jól telt?-kérdezte.
-Aha, viszont Mattheo összebalhézott egy sráccal. -mondtam.
-Mi? Ugye nem miattad?-kérdezte.
-Nem, csak az a srác mindenféle hülyeséget mondott Mattheo-ra, ő meg ezt nem hagyta. -mondtam.
-De miket mondott? Végülis, ők eddig is ilyenek voltak. Folyton balhéztak. -mondta.
-Mattheo-t gyilkosnak nevezte.-mondtam.
-Az durva. Mattheo ütötte meg?-kérdezte Linda.
-Igen. -feleltem.
-De ugye Mattheo jól van?-kérdezte aggódóan Linda.
-Igen, ő jól. Volt ott egy másik pasas és szétválasztotta őket. -mondtam.
-Hálistennek. -mondta.
-De visszaérve megcsókolt.-mosolyodtam el.
-Na végre. Már hamarabb is megtehette volna. -vigyorgott Linda.
-Nem sietünk el semmit. -mondtam, erre Mattheo és Theodore közeledett hozzánk beszélgetve.
-Annak a kis mocsoknak még volt mersze..-mondta Theodore.
-Az ilyen fajták márcsak ilyenek.-mondta Mattheo.
-Teljesen eltúlozta! Ő provokált téged, nem te őt. -mondta idegesen Theodore.
-Hagyjad. -forgatta a szemeit Mattheo s rám nézett. Pár méter választott el egymástól.
-Valami baj van?-nézett Linda Theodore-ra, erre Mattheo és Theodore közelebb sétált. Mattheo és én kínosan álltunk egymással szembe, nem tudtam mit mondani, s ő se tudott.
-Az az idióta barom sárvérű beperelte Mattheo-t.-mondta Theodore, erre sokkot kaptam. Mi az, hogy beperelte?!
-Mi?-kérdeztem Mattheo-ra nézve.
-Te adtad a tanácsot neki?-kérdezte Mattheo flegmán.
-Most miért beszélsz így?! -kérdeztem idegesen s Mattheo-nak direkt nekiütközve dühösen elrohantam onnan.
Mattheo utánam jött. Berohantam a klubhelyiségbe, ő utolérve engem megragadta a karom és visszahúzott.-Hisz te védted őket egész végig.-mondta.
-Engedj el. -mondtam idegesen.
-Mond, hogy helyesen cselekedett azzal, hogy beperelt. -mondta ő is idegesen.
-Miről beszélsz?! Sosem mondtam, hogy mellette állok, egy barom volt.-mondtam.
-Mostmár így látod?-kérdezte.
-Eddig is így láttam. -mondtam.
-Nekem úgy tűnt, hogy védted.-mondta a szemembe nézve.
-Csak azt mondtam, hogy a származásuk miatt ne ítéld el őket, és ne emlegesd folyton, hogy sárvérűek.-mondtam.
-Jó, akkor emlegetem úgy őket, hogy az idióta barmok, így jobban tetszik?-kérdezte idegesen.
-Mi a büntetésed..?-váltottam témát.
-Pénzbírság. -mondta.
-És mit fogsz tenni? Nem értem miért perelt be, ő provokált, megérdemelte, amit kapott. -mondtam.
-Mit tennék szerinted? Kifizetem és ügy letudva. -mondta.
-Akkor ez ilyen könnyen fog menni?-sóhajtottam.
-Hogy kéne menjen? Nincs más, amit csináljak. -mondta.
-Tudom, csak.. olyan fura ez a helyzet.-mondtam.
-Tényleg az, de ez van.-mondta s elindult a hálókörlet fele.
-Mattheo. -szóltam utána, erre visszanézett. -Sajnálom, hogy veszekedtem.
-Tetszik, hogy kiállsz mások jogaikért.-mosolyodott el.
-Szerintem egy embert a tettei határoznak meg, és nem a származása. -mondtam.
-Igazad van. -mosolygott s fél karjával átölelt, s úgy sétáltunk el a következő óránkra, Bájitaltanra.
Az órák nagyon lassan és unalmasan teltek, de hála az égnek elteltek.
Pansy odajött hozzám a folyosón.
Honnan bukkant fel?-Látom jóban vagytok ismét Mattheoval.-mosolygott lenézően.
-Jól látod. -mosolyogtam én is vissza.
-Csodálom, hogy a pletykák ellenére is kitartott melletted. -kuncogott.
-Te még ott tartasz?-kuncogtam.
-Csak azt hittem, hogy a raktáros kalandotok után Mattheo megkapta amit akart, és be is fejezi, de ezek szerint nem.-forgatta a szemeit.
-Úgy tudtam. -mondtam idegesen. -Te zártad be az ajtót, te r*banc!
-Na és ha én voltam? Csak szívességet akartam tenni neked. -mosolygott gúnyosan. -Tudtam, hogy te is csak arra vágysz.
-Provokálni akarsz, hogy megint neked essek, de ezúttal nem fog sikerülni. A hülye raktáros tervedet màr mindenki elfelejtette. Semmit nem tudtál vele elérni. -mondtam.
-Majd meglássuk, hogy mit fogok tudni elérni s mit nem. -vigyorgott.
-Alig várom. -mondtam s otthagytam.
Visszamentem a klubhelyiségbe. Nem hiszem el ezt a csajt. Mit akar elérni?! Szerelmes Mattheo-ba talán, ezért zavarja, hogy Mattheo velem van?! Fogalmam sincs, de nagyon idegesít.
YOU ARE READING
In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||
FanfictionIn our Dreams / Az álmainkban Egy világban, ahol csupa előítélet és lenézés van, vajon milyen egy alsóbbrendű ember élete? Származás, alacsonyabb rendűség, aranyvér és sárvér. Vajon képesek lesznek leküzdeni a köztük lévő ellentéteket és vajon harco...