In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

51.rész

Mattheo Riddle szemszöge

Kis idő múlva, miután Rebecca kiment az ajtón Theodore jött be.

-Haver, ez meg mi volt?-kérdezte.

-Hm?-kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Jól látom, hogy békültök?-vigyorodott el Theodore.

-Mintha olyan könnyű lenne az.-forgattam a szemeim.

-Lassan de biztosan, mi?-kérdezte s leült az ágya szélére.

-Úgy utálom magam! És téged is.-mondtam idegesen Theodore-ra nézve.

-Engem? -kérdezte.

-Igen, mert ráakarsz venni, hogy megbocsássak neki! És én is megakarok bocsátani neki, mert még mindig szeretem!-mondtam idegesen.

-Végre kimondtad. -kuncogott Theodore.-Tesó, ez normális, hogy még szereted és idővel képes leszel megbocsátani neki.

-Szeretem, de egyben utálom is. Hogy tehette ezt velem? És én még ezek után is, hogy a f@szba szerethetem?!-kérdeztem idegesen.

-Úgy, hogy ez nem változtatott semmit és még mindig ő az, Rebecca, nem valaki más, és hiányzik neked. -mondta Theodore.

-Na fogd be, nem fogok itt érzelgősködni.-mondtam s kiakartam menni az ajtón.

-Miért nem ismered be, hogy vele igazán boldog voltál? kérdezte Theodore.

-De az már elmúlt. -mondtam s kijöttem a szobából.

Valahol igaza volt Theodore-nak. Rebecca-val tényleg boldog voltam. Rebecca előtt a boldogságot a bulikban, italokban és a csajozásban kerestem. Lehet, hogy újra ezekhez kell folyamodnom?

Pár nap múlva
Mattheo Riddle szemszöge

Szombat volt s a szobámban unatkoztam, ezért gondoltam lemegyek az udvarra cigizni.
A szokásos cigizős helyünkön rágyújtottam egyre, amikor Linda jött oda hozzám.

-Nem láttad Theodore-t?-kérdezte.

-Fent van a szobába. -mondtam. -Kérsz egy szálat?

-Tudod, hogy én nem szoktam cigizni, és amúgy is tilos a suliban. -mondta Linda.

-Itt nem lát senki. -kacsintottam vigyorogva.

-Na jó, adj egy szálat. -mondta Linda, erre odanyújtottam neki egyet.

-Na így kell ezt, látod?-kuncogtam.

-Idióta. -kuncogott Linda is.

-Wow, ti itt ketten?-bukkant fel a semmiből Pansy vigyorogva.

-Te ott egyedül?-kérdezte Linda kuncogva.

-Már te is Mattheo-ra pályázol Linda?-gúnyolódott Pansy.

-Hú, de megtépnélek, Parkinson.-mondta Linda, erre elkuncogtam magam.

-Te meg csak nevetsz?-kérdezte Pansy rám nézve.

-Pansy, miért vagy itt?-kérdeztem kuncogva s beleszívtam a cigimbe.

-Jöttem egyet cigizni, gond?-kérdezte.
Erre én eldobtam a cigimet s a bejárat felé vettem az irányt, Linda utánam jött.

-Mattheo. -szólt utánam.

-Hm?-néztem vissza.

-Nem tudom mennyire lenne szabad beleavatkoznom, de szerintem ezt látnod kellene. -mondta Linda.

-Mit?-húztam össze a szemöldököm, erre elővett a zsebéből egy összetűrt papírt.-Ez mi? Bájitaltan puska a jövő heti dolgozathoz?-kuncogtam.

-Látom jó kedved van. -forgatta a szemeit Linda.
Erre nem mondtam semmit.

-Ez egy levél, Rebecca írta volt még neked, mielőtt rájöttél volna a hazugságaira. -mondta.

-Mi?-kérdeztem, kicsit meglepődve.

-Úgy tervezte, hogy majd odaadja neked, de te hamarabb megtudtad.-mondta Linda s odanyújtotta nekem a papírt, én pedig elvettem.

-Miről beszélsz?-kérdeztem.

-A levélben akart elmondani neked mindent.-mondta.

-És hogy került hozzád?-kérdeztem.

-Úgy, hogy elvettem tőle. Tulajdonképpen elloptam. Mert szerintem elkell olvasnod.-mondta Linda.

-Miért számít ez neked? -kérdeztem.

-Csak utálom nézni, hogy rosszban vagytok. -mondta.

-És ha nem akarom elolvasni?-kérdeztem.

-De elfogod. El kell olvasnod.-mondta Linda.

-És ha most megfogom és eltépem, mert nem érdekel?-kérdeztem.

-Nem teszed meg. -mondta. 

-Gondolod?-kérdeztem.

-Mattheo, annyira makacs tudsz lenni. Mibe fáj neked az, hogyha elolvasod?!-kérdezte Linda idegesen.
Erre nem mondtam semmit.

-Tudod mit? Amit akarsz azt csinálsz.-mondta Linda s bement a bejárati ajtón.

A levelet beraktam a zsebembe, majd felmentem a szobámba.