In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

46.rész

Hazaérve anyával elindultunk a tárgyalásra. Remélem semmi rossz nem fog történni az apámmal, s megoldják az ügyet. Ez is pont jókor jött.. most emiatt is idegeskedek.
Odaértünk a bírósághoz s helyet foglaltunk.
Apám ügyvédje próbálta megvédeni apámat, de a másik fél ügyvédje sokkal erősebb volt, így a bíró mellettük döntött.
Apámat meg 5 év börtönbüntetésre ítélte.

-Apa..-sírtam s próbáltam megközelíteni az apámat, miközben a rendőrök vezették ki a teremből.

-Ne aggódjatok, rendben leszek.-mondta az apám könnyes szemekkel.

-Ilyen nincs...-sírtam, s apát kivezették, ezért anyával mi is kimentünk az autóhoz.

-Miért nem tudtunk jobb ügyvédet fogadni. -mondta anya, ő is csak törölni tudta a könnyeit.

-És most mi lesz?-kérdeztem.

-Nem tudom, hátha hamarabb kiengedik.-mondta anya.

-Nagyon remélem. -mondtam.

Aztán hazautaztunk.
Másnap anya visszavitt a vonatállomásra, de előtte elmentünk Roxmortsba anyával, hogy vásároljak könyveket.
Azután gondoltuk elmegyünk a Három seprűbe, ami egy vendéglő szerű hely.
Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk narancslevet. Pont ittam a narancslevem, amikor megpillantottam, hogy az ajtón Mattheo jön be egy csajjal, de Draco, Theodore és Blaise is velük voltak.
Ekkor félrenyeltem s elkezdtem köhögni.

-Jól vagy?-kérdezte anya.

-Igen. -mondtam s Mattheoékra néztem. 

Ők rendeltek a pultnál, majd leültek egy asztalhoz, még nem vett észre.

-Barátaid?-kérdezte anya Mattheoékra nézve.

-Nem. -mondtam anyára nézve, majd Mattheo-ra, aki látszólag jól elbeszélgetett azzal a szőke lánnyal. Látásból ismerem, egy nagyképű mardekáros lány.

-Szerintem én megyek fizetni. -álltam fel.-Anya, te addig várj meg itt.

-Rendben. -mondta anya.

Arra elindultam a pulthoz, szerintem Mattheo itt pillantott meg engem, mert szemem sarkából láttam, hogy erre fele néz, de direkt nem néztem oda.

-Két narancslé volt. -mondtam s átnyújtottam a pénzt, erre láttam, hogy mintha valaki megállna mellém, erre ránéztem. Mattheo volt az.

-Ünnepeltek anyuval?-kuncogott.

-Fejezd be. -mondtam s még csak rá sem néztem közben, próbáltam ignorálni, na és anya is itt volt s biztos lát.

-Naa, most miért vagy ilyen morcos?-gúnyolódott mosolyogva.

-Esküszöm, szállj le rólam. Élvezed, hogy idegesíthetsz?-kérdeztem halkan, hogy más ne hallja.

-Talán nem érdemled meg?-húzta össze a szemöldökét kuncogva.

-Rebecca. -szólt a hátam mögül egy női hang, anya hangja. Na b@szki. Erre megfordultam s ránéztem, Mattheo is ránézett.

-Indulunk?-kérdezte anya.

-Igen. -mondtam.

-Mugli létére maga mit keres itt?-kérdezte Mattheo kuncogva.

-Hogy mondtad?-kérdezte anya felvont szemöldökkel.

-Hagyd, anya. -mondtam s csúnya szemekkel Mattheo-ra néztem.

-Csak azt mondtam, hogy muglik ne mocskolják már ezt a helyet.-kuncogott Mattheo.

-Gyere menjünk anya.-emeltem fel a hangom idegesen s egész végig Mattheo-t bámultam csúnya szúrós szemekkel, amit ő egy gúnyos mosollyal viszonzott.

-Olyan ismerős vagy valahonnan.-mondta anya Mattheo-ra nézve.-A vonatállomáson még láttalak.

-Anya kérlek menjünk. -mondtam idegesen.

-Ő Voldemort fia?-kérdezte anya rám nézve.

-Szépen bemutattál engem otthon.-kuncogott Mattheo rám nézve gúnyosan.
Erre szúrós szemekkel néztem rá, hogy fogja már be.

-Csak hallottam rólad. -mondta anya.

-Ó, a muglikhoz is eljutott a hírem, de jó!-kuncogott Mattheo.

-Itt mindenki ilyen goromba?-kérdezte anya rám nézve.

-Nem, nem mindenki. Csak egyesek.-emeltem ki az utolsó két szót idegesen, s Mattheo-ra néztem. Erre ő felemelte a szemöldökét s visszament az asztalukhoz, ahol ültek.

-Kérlek ne vedd magadra, sokan lenézik a muglikat. -mondtam.

-Tudom, nincs semmi baj. -mondta anya.-Na de én visszamegyek az állomásra. Neked jó sulit holnapra.

-Köszi, akkor szia. -mosolyogtam s megöleltem.

-Szia. -köszönt el ő is, s majd el is ment.

Erre én dühösen visszamentem a vendéglőbe, egyenesen Mattheo-ék asztalához siettem.

-Te mit képzelsz magadról?!-kérdeztem idegesen Mattheo-tól.
Erre ő meglepődve rám nézett.

-Szia Rebecca. -köszönt Theodore.

-Igazak a hírek? Sárvérű vagy, tényleg?-kérdezte Blaise.

-Igen, az vagyok.-mondtam.

-Fúj, menj már innen.-kuncogott a szőke csaj Mattheo mellett.

-Inkább te!-mondtam idegesen, erre Mattheo felállt a helyéről és rám nézett.

-Menj!-mondta Mattheo szúrós szemekkel nekem.

-Haver, nyugi. -mondta Draco.

-Nem megyek. -mondtam, erre Mattheo megragadta a karom s kihúzott az utcára.

-Neked elment az eszed?!-kérdeztem idegesen.

-Semmi jogod nincs ezt kérdezni tőlem.-mondta idegesen.

-Rám haragszol, engem akarsz bántani ezt megértem, de az anyámat nem hagyom, hogy bántsd!-mondtam idegesen.

-Nehogy már te mond meg, hogy mit csináljak. -mondta idegesen.

-Ő nem tett semmit ellened, nem is ismer téged. -mondtam idegesen.

-Nem érdekel. -mondta flegmán s visszaakart menni, de elkaptam a karját.

-De engem igen. -mondtam idegesen.

-Ez nem az én gondom. -mondta s bement a Három seprűbe.
Én meg visszamentem a Roxfortba. Utálom Mattheo-t, amikor ilyen flegma és "leszarom" módban van. Nem ilyennek ismertem meg..