In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

18

Ahogy vonultunk a folyosón majdnem mindenki engem nézett gúnyos vigyorral a képüken. Mi rosszat tettem? Nem értem mi folyik itt.

-Ezeknek meg mi bajuk?-kérdeztem Lindától.

-Fogalmam sincs. -mondta Linda.

-Siessünk. -mondtam s gyorsan beértünk a klubhelyiségbe, onnan meg a hálókörletbe. Astoria nem volt a szobában.

-Tessék itt vannak a leckék, nyugodtan másold le. -mosolyogtam s odaadtam a füzeteim.

-Köszi szépen, holnapra vissza is adom.-mondta Linda.

-Nincs mit. -mosolyogtam, erre berontott Astoria, eléggé idegesnek tűnt.

-Rebecca, de jó, hogy itt vagy. Mindenhol kerestelek téged. -mondta idegesen Astoria.

-Mi történt, jól vagy?-kérdeztem.

-Igen, csak.. el kell mondanom valamit.-mondta.

-Hallgatlak, mi a baj?-kérdeztem.

-Hát...az egész suli öhm rólad és Mattheo-ról beszél. -mondta halkan.

-Hogy mi? -kérdeztem.

-Azt mondják, hogy a múlt éjszakát kettesben töltöttétek a raktárban és, hogy...-mondta Astoria.

-Mi van?-kérdeztem.

-Ez igaz?-kérdezte Linda.

-Mindenki arról beszél, hogy lefeküdtetek egymással. -fejezte be a mondatját Astoria.
Erre nem találtam szavakat, teljesen lefagytam. Mi történik itt?! Egyáltalán ezt honnan tudják?? Mattheo-n és rajtam kívül senki sem tudhatta! Esetleg a gondnok, de ő szólt volna a diákoknak vagy a tanároknak?! Én nem hiszem! A rohadt életbe.

-De ez nem igaz ugye?-kérdezte Linda.-Nem is voltál a raktárba vele!

-A francba Astoria!-mondtam idegesen.

-Tudom, hogy én mondtam, hogy menj a raktárba de ez csak egy ártatlan beszélgetésnek indult! Honnan tudtam volna, hogy lefekszel vele?!-kérdezte idegesen Astoria.

-Nem feküdtem le vele b@szki! Valaki bezárt minket miközben beszélgettünk és így a raktárban kellett maradjunk reggelig! Nem történt semmi köztünk!-mondtam.

-És mégis kitől tudja az egész suli?-kérdezte Astoria.

-És a gondnok minek zárt be titeket?-kérdezte Linda.

-Ma reggel a gondnok azt mondta nem ő volt. -forgattam a szemeim.

-De akkor kicsoda?-kérdezte Linda.

-Nem tudom! De más nem tudott arról, hogy egész éjjel bent voltunk. -mondtam.

-Arra célzol, hogy Mattheo kürtölte szét? Én kinézném belőle. -mondta Astoria.

-Ez hamar kiderül. -mondtam s idegesen kimentem a szobából.

-Várj, Rebecca. Mit akarsz csinálni?-jött utánam Astoria.

-Beszélek Mattheo-val. -mondtam s elrohantam. Lent a klubhelyiségben beszélgetett Theodore-al, Draco-val és Blaise-el.

-Ó szia Rebecca. -köszönt Theodore.

-Szia, mizu?-kérdezte mosolyogva Mattheo.
Miért ilyen nyugodtak?!

-Mi az, hogy mizu? Szerinted mi lenne?-kérdeztem idegesen.

-Hogy érted? -kérdezte Mattheo.

-Azok után, ami történt szerinted hogy lennék?! -kérdeztem idegesen, erre mosolyogva közel lépett hozzám s a fülembe súgott.

-Azt beszéltük titokban tartjuk.-súgta, de erre ellöktem magamtól.

-Igen és most meg k*rvára tudja mindenki!-kiabáltam.

-Miről beszélsz?-kérdezte.

-Srácok mi folyik itt?-kérdezte Theodore.

-Te mondtad el mindeninek?! És még kibővítetted azzal, hogy lefeküdtünk egymással?! -kérdeztem kicsit fentebb hangon idegesen.

-Mi a francról beszélsz Rebecca?!-emelte fel a hangját Mattheo is. -Komolyan kinéznéd ezt belőlem?!

-Akkor ki más mondhatta volna el?! Senki más nem tudott róla!-mondtam idegesen.

-Ti egész éjjel ott voltatok?-kérdezte Blaise.

-Valaki bezárt minket, csak nem tudom ki.-forgatta a szemeit Mattheo.

-S most mindenki rólatok pletykál.-mondta Draco.

-Mattheo csak újabb hírnevet szerzett ezzel is. -mondtam könnyes szemekkel s elakartam menni, de Mattheo elkapta a karom s visszahúzott.

-Engedj el. -mondtam idegesen.

-Nem én voltam, senkinek sem mondtam semmit. -mondta Mattheo.

-Már úgyis mindegy!-rántottam ki a karom a kezei közül s kimentem a folyosóra.
A nagyterembe vacsorára gyülekeztünk, ültem az asztalnál s csak azt láttam, ahogy mindenki néz. Egyszer csak odajött Pansy.