In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

19

-Hallom nem volt nehéz dolga Mattheo-nak. -kuncogott Pansy.

-Téged ez zavar. -mondtam.

-Jaj, dehogyis! Tudtam, hogy sokáig nem bírod ki te se, hogy hozzá ne érj.-nevetgélt gúnyosan.

-Tessék?-kérdeztem idegesen, szúrós tekintettel. Erre bejöttek a terembe a Mardekáros fiúk is.

-Milyen volt? -mosolyodott el Pansy.-Romantikus talán? Vagy szenvedélyes és vad?

-Menj a francba!-álltam fel a helyemről s löktem meg idegesen, erre ő is nekem támadt.

-Te beteg vagy. -lökött vissza Pansy, mindenki minket nézett, sokan még videóztak is.

-Most úgy mond, hogy Mattheo is hallja, amit mondtál!-mondtam idegesen, erre megint meglökött s én vissza őt, de arra Blaise lefogta Pansy-t, Mattheo is elém állt s megfogta a karom.

-Talán még nem tértél észhez a Mattheo-val töltött éjszaka után?-vigyorgott Pansy.

-Menj a pokolba!-akartam megint meglökni, de Mattheo visszafogott.

-Elég már. Mi a f@szért balhéztok?!-kérdezte idegesen Mattheo.

-Hallod miket mond?!- kiabáltam.

-Én csak az igazat mondom, ne szégyelld Rebecca!-mondta idegesen Pansy.

-Gyere, kimegyünk innen. -mondta Mattheo.

-Pansy fogd már vissza magad!-mondta idegesen Theodore.

Mattheo-val kimentünk a folyosóra.

-Mégis mit csináltál odabent?-kérdezte Mattheo.

-Hogy én mit csináltam?! Nem tűnt fel, hogy Pansy is ott volt?!-kérdeztem idegesen.

-Tudom, hogy ott volt. De engem csak te érdekelsz. Mégis mire volt ez jó?-kérdezte.

-Hallottad miket mondott, lehet, hogy téged ez k*rvára hidegen hagy, de engem szégyenítettek meg ezzel! Csakis engem.-mondtam. -Rám néznek gúnyos szemekkel, nem rád!

-Tudom és sajnálom. Megfogják tudni az igazat ne aggódj. -mondta.

-Hogy képes Pansy így viselkedni?!-kérdeztem idegesen.

-Várj csak. -mondta Mattheo s visszament a Nagyterembe. Én utána mentem.

-Hé Pansy. -mondta Mattheo, miközben odaértünk az asztalukhoz.

-Mi van?-kérdezte Pansy idegesen, egy csúf pillantást vetett rám is.

-Te zártad be a raktárajtót?-kérdezte Mattheo, erre megdöbbentem. És belegondoltam, ezt teljesen kinézem Pansy-ből ezek után.

-Hogy mi? Hogy feltételezhetsz ilyet?!-állt fel a helyéről Pansy. -Miért zártam volna be?!
Szerintem meg hazudik.

-Őszintén válaszolj. -mondta Mattheo.

-Tesó, miért zárta volna be Pansy?-kuncogott Theodore.

-Kussolj, te zártad be vagy sem?-kérdezte Mattheo Pansy-től.

-Nem! Dehogy!-mondta Pansy.

-Ha kiderül, hogy mégis te voltál, én többet szóba se állok veled.-mondta idegesen Mattheo s kimentünk a folyosóra.

-Ugye nem te voltál Pansy?-kérdezte Theodore.

-Nem! Hagyjál ezzel!-mondta idegesen Pansy.

A folyosón is mindenki minket nézett, aki ott volt.

-Ne aggódj, elfelejtik majd. -mondta.

-Neked ez könnyű ugye?! Sok ilyen történt már veled. -mondtam idegesen.

-Rebecca, mit vársz mit mondjak?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mindenki arról beszél, hogy engem is megkaptál, s plusz még, hogy a raktárban. -mondtam kicsit könnyes szemekkel.

-Pár nap és vége. -mondta.

-Nekem nem ilyen könnyű elfelejteni! Te híresebb lettél, de én mostmár egy a csajaid közül. -mondtam s elakartam menni, de visszarántott.

-Te sosem leszel csak egy a sok közül.-mondta s mélyen a szemembe nézett.

-Ez akkor sem változtatja meg azt, hogy az emberek r*bancnak nézzenek!-mondtam idegesen.
Már a vacsoráról is sokan eljöttek, így már a folyosón is többen voltak.

-Na jól figyelj akkor. -mondta Mattheo s a folyosón levő diákokhoz fordult.- Ide figyeljetek, semmi sem történt Rebecca és köztem a múlt éjjel! Semmi sincs köztünk, semmi. -mondta hangosan, hogy mindenki hallja.
Erre nem tudtam mit mondani...

-Most örülsz? Hm? Most már boldog vagy?-kérdezte Mattheo a szemembe nézve, s azzal elviharzott a folyosón otthagyva engem.

Én felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyba s csak sírni tudtam. Ez annyira sok volt a mai napra. Nem esett jól azt hallani, ahogy Mattheo mondja, hogy "semmi sincs köztünk".
Nem tudom most ezután mi lesz...
Astoria jött be a szobába.

-Jól vagy? Hallottam Mattheo-t a folyosón. -mondta Astoria leülve mellém az ágyba.

-Nem tudom mit mondjak.-mondtam.-Örülök is és nem is.

-Azért az jó, hogy próbált megvédeni a pletykáktól, de annyira komolyan kijelentette, hogy nincs semmi köztetek, mintha így is gondolná, mármint nem is akarná, hogy bármi is legyen köztetek. Vagy nem tudom, ne érts félre.-mondta Astoria.

-Ez igaz...én sem tudom. Remélem holnap tudunk beszélni. -mondtam.-Most nagyon fáradt vagyok, szerintem aludni fogok. 

-Én is mindjárt. Jó éjt. -mondta.

-Neked is. -mondtam.
Még egy darabig gondolkoztam
Mattheo-n, majd elnyomott az álom.