In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

16

Egyszer csak felébredtem. Hirtelen nem is tudtam hol vagyok, de hamar beugrott minden. Már szerintem kezd virradni. Mattheo-ra néztem, akinek a szeme levolt hunyva. Szerintem elaludt ő is. De édes...ahogy itt alszik. O ne már, nem történhet ez velem. Pont én kell sárvérű legyek?! Ha megtudja, hogy hazudtam a származásomról teljesen megutál majd, vagy kigúnyol. Melyik rosszabb..nem tudom. Egy idióta vagyok.
Felültem, erre ő is elkezdett mocorogni, majd kinyitotta a szemét és rám nézett.

-Mi az?-kérdezte enyhe mosollyal.

-Semmi. -álltam fel.

-Még korán van, visszaaludhatsz, ha gondolod. -mondta.

-Nem!-mondtam hirtelen, erre ő is felállt s szembeállt velem.

-Most mi a baj?-kérdezte.

-Az például, hogy nagyon ügyesen kihasználod a helyzetet és azt hiszed eltudsz csábítani. -forgattam a szemeim idegesen.

-Honnan veszed ezt?-húzta össze a szemöldökét kuncogva.

-Honnan? "Gyere, használhatsz párnának, aludj nyugodtan".-parodizáltam ki Mattheo-t. -Szerinted ez milyen viselkedés?
Erre elnevette magát.

-Szerintem pedig tetszett neked.-vigyorgott.

-Pont nem. -hazudtam.

-És már kedves sem lehetek?-kérdezte.

-Csak nehogy elhiggyed magad.-mondtam.

-Én soha. -kuncogott.

-Mi olyan vicces? Neked lehet az, mert biztos minden csajjal ezt csinálod, aki az utadba kerül. De én nem vagyok olyan, mint a többi csajod. -mondtam idegesen.

-Hogy jön most ez ide? Hogy kéne viselkednem ebben a helyzetben?-kérdezte. -Hozzád sem érhetek?

-Hát nem fogunk itt ölelkezve aludni, az biztos. -mondtam.

-Jó, rendben. Nem is akartam.-forgatta a szemeit.

-Meglepődsz?-kérdeztem.

-Mégis min?-nézett rám.

-Hogy valaki visszautasít.-mondtam.

-Visszautasítasz?-kérdezte.

-Biztos nagyon meglep, mert nem sokan teszik ezt meg.

-Tényleg nem. -mondta, erre elnéztem zavarban, nem mondtam semmit.

-Szóval akkor többet ne is próbálkozzak semmivel. -szólalt meg.

-Nézd, nem erről van szó, csak..-próbáltam a szemébe nézni, de az igazság, hogy tetszik nekem és zavarba hoz nagyon.

-Csak azt hiszed, hogy nagy csajozós vagyok, aki minden nap mással van és egyiket sem veszi komolyan. Egyszóval egy seggfej vagyok. -fejezte be a mondatomat az ő gondolataival.

-Nem vagy az. -néztem rá.

-De igen az vagyok, és téged is csak kihasználni akartalak ma éjjel, ahj ne már lebuktam. -forgatta a szemeit ironikusan s felült egy padra.

-Tudom, hogy nem akartál kihasználni.-mondtam. -Nem úgy értettem, csak ez az egész bonyolult.

-Aha. -mondta ironikusan.

-Nem is ismerjük egymást..-mondtam halkan, arra utalva, hogy nem tudja, hogy sárvérű vagyok.

-De megakarlak ismerni, nem érted?-kérdezte.

-Tudom. -mondtam.

-Csak valahogy nem tudlak megérteni, Rebecca. Nem értem, hogy miért viselkedsz ilyen furán. Egyik percben akarsz velem lenni, másik percben meg nem. -mondta.
Erre nem mondtam semmit.

-De megakarlak érteni. -mondta s közelebb lépett és a tenyerével megsimogatta az arcomat.
Elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?-kérdezte ő is elmosolyodva.

-Csak nagyon rendes vagy, köszönöm.-mondtam.

-Én mindig az vagyok.-mondta enyhe mosollyal az arcán. Már szerintem elszaladt az idő, biztos van már reggel 8 óra.

-Mikor nyitják már ki?-sóhajtottam.

-Biztos hamarosan. -mondta, erre pont hallottuk, hogy valaki kinyitja a zárat.

-Hála az égnek. -mentem oda az ajtóhoz, mire a gondnok nyitott ajtót.

-Maguk meg..?-kérdezte a gondnok meglepődve.

-Maga ügyesen bezárt ide minket.-mondta idegesen Mattheo. -Gratulálok.

-Nem én zártam be az ajtót. -mondta.

-Mindegy, menjünk. -forgattam a szemeim s el is siettünk.

-Remélem akkor nem haragszol már.-mondta Mattheo.

-Nem haragszom. -mondtam. -De óra lesz, szóval sietnünk kell.

-Jól van, menjünk. -mondta s el is mentünk az órára.