In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

33

A klubhelyiségben leültünk a kanapéra Mattheo-val, nem sokkal később Theodore-ék is megérkeztek.

-Imádom Pansy-t, olyanokat mond, hogy kacagnom kell. -nevetett Theodore és levette magát a kanapéra velünk szemben. Linda is leült melléje, majd Draco és Blaise is.

-Mi volt olyan vicces?-kuncogtam.

-Igazzá teszitek ti a pletykát hamar.-nevetett Theodore, erre Mattheo szúrós pillantást vetett rá.

-Egyáltalán miért érdekli őt ez ennyire?-kuncogott Draco.

-Szerinted miért, haver? Már mióta Mattheo után koslat. -mondta Blaise.

-Már te is ezzel jössz?-kérdezte Mattheo.

-Én mondtam neked, hogy akar téged.-forgattam a szemeim.

-Már régóta próbált féltékennyé tenni téged más pasasokkal, Matt. -kuncogott Blaise.

-Velem is csak ezért volt?-forgatta a szemeit Draco.

-Valószínű. -kuncogott Blaise.

-Ez baromság, ha akart volna valamit miért nem mondta el?-kuncogott Mattheo. -Sosem nyomult.

-Az elég ha szabotálni akarja minden párkapcsolatodat. -kuncogott Blaise.

-Tényleg, a múltkori is miatta ment tönkre nem?-kuncogott Theodore.

-Nem, a múltkori amiatt ment tönkre, hogy megcsaltak, nem Pansy csalt meg, hanem a r*banc barátnőm. -mondta Mattheo.

-De kitől tudtad meg, hogy megcsalt? Nem Pansy árulta be a csajt neked?-nevetett Theodore.

-Tényleg, a volt barátnőddel jóban voltam akkoriban. Mondott is néhány dolgot, hogy Pansy rajtakapta őket.-szólt közbe Linda is.

-Hogy hívták a volt barátnődet?-kérdeztem féltékenykedve, nem tetszik ez a téma, nem akarok Mattheo volt barátnőjéről sem a volt kalandjairól beszélgetni.

-Miért kérdezed?-mosolyodott el Mattheo rám nézve.

-Csak érdekel. -mondtam.

-Teresa. -mondta Mattheo.

-Ó drága Teresa, mekkora nagy szerelem volt az. -nevetett ironikusan Theodore, próbált viccelődni.
Én megforgattam a szemeim, nem szóltam semmit.

-Állj le. -kuncogott Mattheo.

-Tudnod kell, Mattheo, hogy Teresa többször is megcsalt téged. -mondta Linda. -Mint mondtam akkoriban jóban voltunk, mióta iskolát váltott nem tudok semmit róla.

-Ki akar bármit is tudni róla?-forgattam a szemeim. Mattheo erre kuncogva átkarolta a derekam s magához húzott.

-Mintha kicsit féltékenykednél, jól látom?-kuncogott Mattheo.

-Nem. -húzódtam el tőle, de ő visszahúzott magához.

-Ő már a múlté, csak te számítasz.-mondta Mattheo, erre elmosolyodtam.

-Fúj. -csúfolódott Theodore, erre Linda meglökte őt kuncogva.

-Jaj, jut eszembe. Holnap kviddics meccs lesz. Játszotok ugye?-kérdezte Blaise.

-Miért, hol vannak a csapattársaid Blaise?-nevetett Mattheo gúnyosan.

-Hagyj velük, kérlek. Kiléptek. Volt egy kis balhénk s hárman elmentek. Szóval szükség van három játékosra.-mondta Blaise.

-Leszek fogó, mint a régi szép időkben, még másodéves koromban. -kuncogott Draco.

-Nosztalgiázol egy kicsit. -nevetett Blaise.

-És kivel játszotok?-kérdeztem.

-Griffendél-el. -mondta Blaise.

-Keress helyettem mást, én lusta vagyok.-mondta Theodore.

-Mattheo, te mész ugye?-kérdeztem.

-Ha ott leszel és megnézel, akkor talán igen. -vigyorgott.

-Még jó, hogy megnézlek.-mosolyogtam.

-Theodore is jön, mert visszük. Akkor probléma megoldva. -mondta Blaise s hátradőlt.

-Mióta vagy te a csapatkapitány?-kérdezte Theodore.

-Amióta elvállaltam, én vagyok az egyetlen megbízható személy, így engem választottak. -nevetgélt büszkén Blaise.

-Az igen. -kuncogott Draco.-Rossz döntés volt.

-Na ne veszekedj velem. -mondta Blaise.

-Még sosem voltam ilyen meccsen, milyen ez?-kérdeztem kíváncsian.

-Izgalmas, nem fogsz unatkozni, ne aggódj. -mondta Mattheo.

-Gondoltam. -vigyorogtam.

-Na én felmegyek, gyere Rebecca. -fogta meg a kezem Mattheo s mindketten felálltunk a kanapéról s felmentünk Mattheo szobájába.

-Jut eszembe, a perről valami hír van? Visszajeleztek valamit neked?-kérdeztem.

-Nem. -kuncogott. -Csak a pénz kellett nekik, semmi több.

-Meglehet. -forgattam a szemeim.

-Na de legyenek boldogok, költsék el a pénzem. -kuncogott Mattheo. -Vegyenek belőle valami Varázslás Alapfokon könyvet, mert félig mugli létükre biztos a varázslás se megy nekik valami jól.

-Mattheo... -forgattam a szemeim.

-Bocsi, megint kijött belőlem. Csak idegesítenek, nem bírom őket, ez az igazság. -mondta.

-A sárvérűeket..?-kérdeztem halkan.

-Mondhatni. -mondta.

Valami olyan érzésen van, hogy a kapcsolatunk Mattheo-val a végét járja... ha megtud mindent vége lesz mindennek, ez már biztos. Ez a szörnyű utálkozás fog tönkretenni mindent köztünk.

-Hm. -sóhajtottam s leültem az ágyára.

-Mi az?-mosolygott s leült mellém.

-Semmi, csak szeretném ha tudnád, hogy szeretlek. Mindig is szeretni foglak.-mondtam, erre elmosolyodott és egy hajtincsem a fülem mögé tűrt.

-Én is szeretni foglak mindig, bármi is történjen. -mosolygott. -Sosem hagylak el.
Erre elmosolyodtam, de ez a helyzet egyszerre nagyon jó és nagyon rossz is. Tudva, hogy ha kiderül, hogy hazudtam és valójában sárvérű vagyok, egy azok az emberek közül, akiket Mattheo utál és lenéz, akkor ezek a szavak, hogy "örökké szeretni foglak, sosem hagylak el" eltörlődnek, megsemmisülnek. Már nem fog emlékezni arra, hogy egykor ezt mondta nekem..