In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

28

Mattheo szobájában:

-Megint túlreagáltál mindent. -mondta.

-Az előbb vigasztaltam meg Hermione Grangert, mert a folyosón sírt, amiért lesárvérűzitek folyton. Lehet, hogy nektek ez jó poén, de másokat porig aláztok vele. -mondtam idegesen.

-Azt hittem ezt màr egyszer megbeszéltük, és nem én hívtam sárvérűnek. -mondta Mattheo.

-Nem számít, de gúnyolódtok rajta. Ilyenkor nem a sárvérűek az undorítóak, hanem ti. -mondtam.

-Miért véded őket annyira? Hm? Halljam őszintén. Miért?-kérdezte, erre lefagytam. Kizárt, hogy elmondom az igazat. Azt már nem.
Kiakartam kerülni, hogy kimenjek a szobájából, de elkapta a karom s megállított. Közelhajolt hozzám és a szemembe nézett.

-Miért?-kérdezte meg újra.

-Miért ne védeném? Baj, hogyha valaki nem utálja az alsóbbrendűeket?!-kérdeztem idegesen.
Erre màr ő nem tudott mit mondani.

-Te nyugodtan folytasd megszállottan az elitista életedet, de ne várd, hogy mosolyogva tűrjem. -mondtam.

-Rendben, ahogy akarod. Nem fogok többet erről beszélni. Elegem van már, hogy egyfolytában veszekszünk emiatt.-mondta.

-Akkor ne beszélj többet így róluk.-mondtam.

-Lehet neked nincsenek ilyen tapasztalataid, de nekem vannak. Joggal utálom őket, eddig az összes sárvérű akivel valaha dolgom volt gyűlölettel nézett rám. Nem is ismertek, de máris gyűlöltek csak azért, mert Voldemort fia vagyok. Csak azért voltam elitélve. Az aranyvérűek, akikkel haverkodtam életem során megértették a helyzetem, mert ők is hasonló helyzetben voltak, soknak volt a családja halálfaló, ezért pontosan tudták, hogy milyen ez. A sárvérűek nem tudták megérteni, hogy attól, hogy a felmenőink sötét varázslók voltak, még nem azt jelenti, hogy mi is a főgonoszak vagyunk.-mondta idegesen, nem szóltam egyszer sem közbe, megvártam, hogy elmondjon mindent amit szeretne, ami nyomja a lelkét.

Ebbe igazat adok neki, tényleg.
Megértem, hogy Voldemort és a halálfalók miatt gonosznak hiszik őket is, viszont a sárvérűek és aranyvérűek közti gyűlölködés az aranyvérűek gonoszkodását mutatja ki leginkább, mert egyértelmű, hogy a felsőbbrendűek győznek mindenhol..

A sárvérűek gyűlölik az aranyvérűeket, mert azt hiszik mindegyikük lenézi őket, és az aranyvérűek pedig gyűlölik a sárvérűeket, mert azok gyilkosként néznek rájuk, emiatt ugyanígy viszonozzák az ellenszenvesedést.
Mindegyikük a maga módján sértegeti egymást, egymás gyenge pontjain keresztül, ahol a legjobban fáj.

Ez itt az élet rendje, mindig is így volt s sajnos mindig is így lesz. A kisebb nagyobb akar lenni, jobb, féltékeny a jobbra, nem érti miért nem született ő is jobbnak ennél. A nagy pedig tudva, hogy ő jobb lenézi a kisebbet. Csak bár ne lenne ez a sok gyűlölködés.

-Szörnyű ez az általánosítás, nem biztos minden sárvérű ezt hiszi rólad.-mondtam.

-Tudom, de akikkel találkoztam azok igen. Én csak a tapasztalataim alapján beszélek. -mondta.

-Sajnálom. -mondtam. -Nem vagy gyilkos, Mattheo.

-Az apám volt az, én a saját életemet élem, nem az övét. -mondta.

-Ezért is kedvellek. -mondtam.
Erre elmosolyodott.

-Gyere ide. -mosolygott s magához húzott és megölelt. Annyira jól esett.

-Szeretlek. -suttogta ölelés közbe a fülembe.
Elmosolyodtam s a szemébe néztem. Abbahagytuk az ölelést s a tenyerét az arcomra téve közelhajolt és megcsókolt.
Majd újból egymás szemébe néztünk.

-Én is szeretlek. -mondtam, erre egy puszit nyomott a homlokomra.

-Pár nap és bemutathatsz a szüleidnek.-vigyorgott.

-Öhm igen. -mondtam.

-Azért szólj nekik, hogy nem Voldemort vagyok és ne csukjanak az Azkabanba.-kuncogott.

-Ne aggódj, nem fognak. -kuncogtam.

-Csak viccelek. -mosolygott.

Majd lementünk a klubhelyiségbe, ahol még ott voltak a többiek. Linda is ott volt, ült Theodore mellett.

-Na mizu?-kérdezte Theodore.

-Minden oké. -mondta Mattheo s leültünk mi is.

-Visszajöttél kioktatni, Rebecca?-kérdezte Pansy.

-Pansy, fogd be. -mondta Mattheo idegesen.

-Inkább ne, mond csak el a többieknek is, amit nekem mondtál. -mondtam.

-Miről beszélsz?-nézett gúnyosan.

-Tudod te jól. -mosolyogtam.
Pansy kínosan elnézett, majd vissza rám.

-Vagy talán nem mered elmondani Mattheo-nak?-kérdeztem.

-Mit?-kérdezte Mattheo.

-Pansy zárt be minket a raktárba, direkt, hogy majd pletykáljanak rólunk.-mondtam.

-Mi van?-kérdezte idegesen Mattheo s Pansy-re nézett.

-Valahogy éreztem, hogy te voltál.-kuncogott Theodore.

-És amikor rákérdeztem a szemembe hazudtál. Menj a f@szomba Pansy.-mondta idegesen Mattheo, s felállt a kanapéról s felment a hálókörletekbe.

-Csak azt nem értem, hogy miért tetted és miért utálsz engem annyira. -mondtam.

-Lefoglalod Mattheo-t és szegény Pansy nem tud vele lenni. -nevetett Draco.

-Hallgass. -mondta Pansy idegesen.

-Szóval Mattheo miatt?-kérdeztem, de választ nem kaptam, mert Pansy is felpattant s kiment a klubhelyiségből.