In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

27

Otthagyva Pansy-t visszamentem a klubhelyiségbe. Felvittem a könyveim a szobámba s lepihentem egy kicsit.

Mattheo Riddle szemszöge

-Na sikerült tisztázzátok a dolgokat?-kérdezte Theodore, miközben az udvaron cigi szünetet tartottunk.

-Igen, megbeszéltük. -fújtam ki a füstöt.

-És mi lesz azzal a sárvérrel?-kérdezte Draco.

-Ő elmehet a f@szomba a perével együtt.-mondtam.

-De fizetsz neki?-kérdezte Blaise.

-Persze, gáz lenne a részemről, ha ennyire nem volnék képes. Biztos kell a pénz, azért perelt. -kuncogtam.

-Pénzéhesek. -nevetett Theodore.

-És van határidő szabva?-kérdezte Draco.

-Egy hét, de már ma átutalom, legyen minek örüljön. -kuncogtam.

-Jól van. -kuncogott Draco. -Jaj, nézzétek kik jönnek.
Odanéztünk. Harry Potter és a kis haverja Weasley patkány.

-Dumbledor kedvence személyesen.-vigyorogtam gúnyosan. Harry meg is hallotta s csúnya szemekkel megnéztek mindketten.

-Nocsak, Voldemort fia személyesen.-mondta Harry, erre nekimentem idegesen, de az idióta barátja Ron nem engedte, hogy nekitámadjak.
Erre Theodore is lefogott, így nem tudtam megtenni, amire vágytam.

-Riddle, nem elég egy per?-jelent meg Hermione Granger is. Na összegyűlt a csapat.

-Oh Granger, végre összegyűlt az édes hármas. -kuncogott Blaise.

-Idióta. -mondta Granger. -Gyertek menjünk.

-Granger ügyes lány vagy, vidd el innen a fiúidat. -mondta Draco.

-Titeket hogy tud valaki is elviselni?-kérdezte Ron.

-Te azzal foglalkozz, hogy elviseld sárvért, az elég neked. -kuncogott Blaise.

-Na hagyd. -mondtam kuncogva.

-Menjetek a pokolba. -mondta Harry. Láttam, hogy Granger szemei könnyel telnek meg Blaise mondata hallatán. Azután el is mentek.

-Ez azért túlzás volt, nem?-kérdeztem.

-Nem mondtam semmi újdonságot.-kuncogott Blaise.

-Egy f@sz vagy, ugye tudod?-kuncogtam.

-Ahogy te is. -nevetett Blaise is.

Rebecca Bennett szemszöge

Gondoltam elég ennyi a pihenésből, megkeresem Mattheo-t. A folyosón mentem, amikor láttam, ahogy Hermione Granger ül az egyik ablaknál és sír. Nem vagyunk barátok, még sosem beszéltünk, de úgy éreztem nem mehetek el mellette csak úgy. Leültem ezért melléje s odanyújtottam egy zsebkendőt.

-Köszi. -szipogta.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Nincs. -mondta.

-Pedig sírsz, meghallgatlak, ha elakarod mondani. -mondtam.

-Hogy te is kigúnyolj?-kérdezte.

-Miért tenném?-kérdeztem.

-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád.-mondta.

-Nézd, én új vagyok, nem ismerlek igazán. -mondtam.

-Tényleg? Mi a neved?-kérdezte.

-Rebecca Bennett. -mondtam.

-Ne már, veled volt az a raktáros botrány azzal a barommal?-kérdezte.

-Öhm, igen. Mattheo-val, valaki bezárt, de az már a múlté. -mondtam.

-Én Hermione Granger vagyok.-mondta.

-Harry Potter legjobb barátja?-kérdeztem.

-Igen. -mosolyodott el.

-És miért sírtál?-kérdeztem.

-Csak a szokásos, a mardekáros fiúk sosem hagynak békén, mármint Harry-vel van bajuk, őt akarják bántani, de valahogy mindig sikerül engem is.-mondta.

-Ezt hogy érted? Mit mondtak neked?-kérdeztem.

-Sárvérnek neveznek, arra utaltak Ron-nak, hogy nehéz lehet "sárvért" elviselni. Gondolom csak amiatt, mert mugli születésű vagyok. -mondta.

-Ezt ki mondta?!-kérdeztem idegesen.

-Blaise. -mondta.

-És Mattheo is ott volt?-kérdeztem.

-Igen. -mondta.

-Ő is gúnyolódott rajtad?-kérdeztem.

-Hát, ő most nem mondott semmit. Leakarta állítani a többieket. Akkora seggfejek. -mondta Hermione.

-Nagyon, egy származáson vannak fennakadva. -forgattam a szemeim.-De nekem most mennem kell, majd még beszélünk.

-Rendben. -mosolygott, majd eljöttem.

Kerestem a fiúkat a folyosón, de sehol sem voltak, lehet eddig visszamentek a klubhelyiségbe. Ahogy én is visszaértem hallottam, ahogy a klubhelyiségben beszélgetnek.

-Potter is nagynak képzeli magát, csak mert Dumbledor kedvence.-mondta Draco.
Pansy is ott volt.

-Sárvérről meg ne is beszéljünk, minden órán az ő hangját hallom.-forgatta a szemeit Pansy.

-Apropó sárvér, Pansy te nem is tudod, hogy Mattheo-t beperelte valami seggfej.-mondta Blaise.

-De, hallottam róla. Undorító sárvérűnek még van képe beperelni téged?! Nem szégyelli magát?-kérdezte kuncogva Pansy.

-Ez van, idióta. -kuncogott Mattheo is, erre odamentem hozzuk, rám néztek.

-Jól szórakoztok?-kuncogtam.

-Csak téged vártunk.-kuncogott gúnyosan Pansy.

-Azt el is hiszem. -mondtam.

-Ülj le kicsim. -mosolygott Mattheo.
Megint kicsimnek szólít, úgy szeretem ezt hallani.

-Inkább nem. -mondtam idegesen.-Jól esik mindenkit kibeszélni és a földig tiporni?

-Vegyél màr vissza. -mondta Pansy.

-Pansy!-emelte fel a hangját Mattheo, megvédve engem.

-Mi csak elmondtuk a véleményünket az esetről. -mondta Pansy védekezően.

-Szerintem pedig gonoszkodtatok.-mondtam, erre Mattheo felállt a kanapéról s megfogta a kezem.

-Mondtam én, hogy kiáll ez a csaj mindenkiért. -vigyorgott Theodore.

-Gyere menjünk fel. -mondta Mattheo, s felmentünk kézen fogva a szobájába.