In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

41

Rebecca Bennett szemszöge

Hazaértem, végül nem a rendőrségre mentem, mert anya is ott van s szólt, hogy nincs amiért odamenjek. Úgyis csak várakozni tudnék én is. Apát ma nem engedik haza, de anya mindjárt hazaér. Gondoltam addig főzök valami vacsorát kettőnknek. Felköttem a hajam copfba és bementem a konyhába előkészíteni a hozzávalókat, pizzát akarok sütni. Már fogtam volna neki, amikor kopogást hallottam. Ne már, hogy ilyen hamar megjött anya, még kész sincs a pizza.
Odamentem az ajtóhoz, hogy kinyissam.

-Anya, hogyhogy ilyen hamar megjöttél, pedig meglepi vacsorát akartam csinálni.-mondtam vigyorogva, de mikor kinyitottam az ajtót lefagytam. A vigyor teljesen lement az arcomról, amikor anya helyett Mattheo állt az ajtóban. Mi a francot keres itt?! Nem tudtam lereagálni sehogysem ezt a helyzetet. Honnan tudta, hogy itt vagyok?! Miért jött utánam?! Ezt nem tudom elhinni sehogysem. Hogyan jött rá mindenre?! Mégis ki mondta el?!

Ott álltunk egymással szemben az ajtóban, teljesen sokkban voltam, ahogy ő is. Láttam az arcán a megdöbbentséget és a csalódottságot. Az én arcomon is látszódhatott a sokk hatása. Azt se tudtam mit mondjak.

-Te...?-makogtam remegő hangon.

-Rebecca?-kérdezte remegő hangon, s közben nyelt egyet.

-Te itt, mégis hogyan..?-kérdeztem halkan s már majdnem könnyes szemekkel, annyira megijedtem, amikor megláttam.

-Mi ez a hely?-kérdezte szúrós tekintettel.

-Mattheo..-akartam mondani de közbeszólt.

-Menj a f@szba. -mondta s szembevágta felem az ajtót, s elakart sietni.
De én utána rohantam.

-Mattheo, kérlek várj! Engedd, hogy megmagyarázzam. -futottam utána már sírva, olyan gyors léptekkel ment.

-Mit akarsz megmagyarázni?!-kérdezte.

-Kérlek hallgass meg, beszéljük meg.-könyörögtem neki könnyes szemekkel.

-Ezen k*rvára nincs amit.-mondta s tovább ment, de elkaptam a karját.

-Legalább hallgass meg. -mondtam.

-Jó hallgatlak, mit akarsz mondani?!-kérdezte idegesen.

Erre nem tudtam mit felelni, nem jöttek a szavak. Csak könnyes szemekkel álltam előtte.

-Látod? Még te sem tudod.-mondta Mattheo s elhopponált, gondolom vissza a Roxfortba.

A francba! Ezt nem így kellett volna! Szívem szerint rohannék vissza a Roxfortba én is, de nem tehetem. Itthon kell maradjak.. Visszamentem a házba s felmentem a szobámba s csak sírtam.

Mattheo Riddle szemszöge

Visszahopponáltam a Roxfortba. Ezt nem tudom elhinni, ami az előbb történt. Fogalmam sincs, hogy most mi történik éppen. Próbálom összerakni a fejemben. Rebecca hazudott mindvégig és valójában nem aranyvérű. Mindenről hazudott az egész életéről! Fogalmam sincs, hogy ki ő. Ezt nem hiszem el. Hogy a f@szba tehette ezt velem?! Hogy nézhetett ennyire hülyének?! És én hogy a f@szba dőltem be neki?! Mekkora idióta vagyok. Felrohantam a szobámba s fel alá sétáltam a szobámba. Szívem szerint széttörnék itt mindent. Majd bemennék Rebecca szobájába s mindent szétb@sznék. Megfogtam Theodore egyik üres boros üvegjét és nekivágtam a falnak.
Erre bejött Theodore.

-Mi bajod van neked? Komolyan szétb@sztad az egyik üvegem a gyűjteményemből?-kérdezte kuncogva.

-Hagyj a sz@ros gyűjteményeddel, ki nem sz@rja le?!-kérdeztem idegesen.

-Menstruálsz Matty?-kuncogott Theodore, erre idegesen nekimentem s meglöktem.

-Fogd már be!-kiabáltam.

-Na jó, haver.-lökött vissza idegesen Theodore. -Mi a franc bajod van?

-Az egész kib@szott kapcsolatunk Rebecca-val egy rohadt hazugság.-mondtam idegesen.

-Mi van?-kérdezte Theodore.

-Mindenről hazudott, mindenről.-mondtam.

-Nem szeret?-kérdezte.

-Azt hazudta, hogy aranyvérű, közben meg egy sárvérű, aki hülyére vett.-mondtam idegesen.

-Micsoda?! Rebecca sárvérű?! De hogyan? Hisz a szülei nem aurorok?!-kérdezte Theodore.

-Hazudott arról is. -mondtam idegesen.-Az apja valami mugli orvos talán.

-Muglik..-kuncogott Theodore s gúnyolódásból megveregette a vállam.-Gratulálok tesó, átb@sztak.

-Most kimegyek levegőzni. Ha visszajönne Rebecca, akkor mond neki, hogy ne keressen mert látni se bírom.-mondtam idegesen s kimentem az ajtón.

Életembe először érzem azt, hogy összetörték a szívem, átvertek. Ennyire még soha az életemben nem éreztem magam hülyének s naivnak. Hogy hihettem el mindent, amit mondott?! Hogy lehettem ekkora idiótaaa?!
Soha többé nem akarom látni, végeztem.